Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre

24 A szám megállapításánál azokat az üléseket is figyelembe vettük, amelyeknél nem tüntetik fel külön Hilleprand elnökletét, de a rangsorban ő szerepel az első helyen. Ezek száma 20. 2? A bárói családok gothai almanachja (Gothaisches genealogisches Taschenbuch der Freiherrlichen Háuser 1877) 1704. január 3-i, ill. 1734. március 3-i bárói diplomáról beszél a családnál. Péter Anton Hilleprandot viszont már 1730. június 9-én báróként emliti a Commissio Neoacquistica egy jegyzőkönyve. A genealógiai kézi- és zsebkönyvek a családdal kapcsolatban nem éppen pontosak. Kneschke Neues allgemeines Deutsches Adels-Lexiconja (VII. k. 234—235.) három Hilleprand von Prandaut említ 1730—1734 tájt, de a család ekkor rangban legmagasabban álló tagját, Péter Antont nem. így még az sem tisztázható, hogy a két, Kneschkenál szereplő udvari kamarai tanácsos Hilleprand von Prandau: Johann Georg, aki ekkor az Universalbankalitát csehországi főképviselője (Oberreprásentant) és testvére, Maxinnilian Emánuel vajon milyen rokoni kapcsolatban áll Péter Antonnal, s hogy melyikük az az ifjabb Hilleprand, aki a későbbiekben mint a Subdelegatio (Commissio) Neoacquisticába beosztott udvari kamarai tanácsos bukkan fel. Még az ÖZV-nek e tekintetben igen értékes adatokat nyújtó kötetei sem pontosak: az 1740 előtti kötetekben Hilleprand mint Péter Anton szerepel, Walternél már mint Péter Ferdinánd, pedig félreérthetetlenül ugyanarról a személyről van szó. 26 Mikor 1745-ben az Universalbankalitát megszüntetésekor udvari kamarai alelnökké nevezik ki, s egyben az Universalbankalitát funkcióját részben átvevő General-Cameral-Kasse igazgatójává is, azzal az indokolással kéri a két szerv egyesítését, hogy rövidesen 70 éves lesz. (ÖZV 11/2. 17.) 27 ÖZV 1/3. 66. 28 Mensi 360. 20 ÖZV l/l. 286., 1/3. 521. 30 Mensi 363—364. 31 Uo. 397. 32 ÖZV II/l/l. 52. 33 L.: a 26. sz. jegyzetet. 34 Prandau „alaposan ismeri a kincstár egész berendezkedését" („von der Verfassung des gesamten cameralis. . . eine gründliche Kantnus hat") — írják róla annak kapcsán, hogy részt vesz azon az „enger consessus'"-on, amelyen Dietrichstein udvari kamaraelnök 1745. január 26-i tervezetét vitatják meg. (ÖZV 11/2. 45.) 35 Lotharingiai Ferenc 1748. augusztus 2-án közli a kinevezést Dietrichstein udvari kamaraelnökkel (uo. 11/3. 230.). 36 Uo. Il/l/l. 283. 37 HKA Prandau-Akten: Konvolut 33: 20. (Feljegyzés egy 1765. szeptember 14-i bizottsági ülésről.) 38 Kinevezése(1726. június l.):Thes.: AG 1726: 195. Felmentése tisztségéből (ami egyben az Udvari Kamarához való berendelését is jelentette): uo. 1731: 735. (1731. május 9.) 3g A fennmaradó 30 ülés elnöke nem volt megállapítható (az ülésjegyzőkönyvek csonkák vagy nem közlik a résztvevők nevét). 40 Éble 3-4. 41 Uo. 16—17. 42 Schmidt: B 11/5. 647.; Éble 18. 43 Éble 18—19. 44 Peyerről és Dizent von Felsenthalról alább fogunk részletesebben szólni. 45 Éble 30—31. 46 Uo. 35. 47 Uo. 35—36. 48 Uo. 38—43. 4q Uo. 51. (Wurzbachnál — 7. k. 384. — a dátum tévesen 1729. június.) 50 Uo. 50—51. 51 Karácsonyi János: Békés vármegye története. I. H. n. [Gyula] 1896. 339—340. 52 ÖZV 1/3. 66. 53 Dietrichstein 1745. január 26-i felségelőterjesztése szerint Zuana addig a só- és ércbányaügy (beleértve a rézkitermelést és higanykereskedelmet, a salétrom- és lőporelőállítást) felügyeletét látta el az Udvari Kamarán belül, továbbá a pénzverésügy általános kérdéseiét. (ÖZV II/3. 63.) Jegyezzük meg: az