Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
Bevezetés
tengeri hatalmakkal. 93 1 772-ben létrejön az Ostendei Kereskedelmi Társaság; az alapítók Jakab-párti angol emigránsok, holland és Habsburg-németalföldi vállalkozók. A Habsburg uralkodó a jövedelmek 6%-át köti ki az államkincstár számára. 94 A Társaság, Castillon javaslatának megfelelően, faktoriákat létesít ElőIndia keleti partján (Szadapatnam — 1719, Banki Bazár — 1720); Kantonban is van lerakata. 95 Az Ostendei Társaság működését segítené elő a korábbiakban már ismertetett 1725. május 1-jei spanyol—Habsburg kereskedelmi szerződés is. A konfrontáció elkerülhetetlen a tengeri hatalmakkal és Franciaországgal; az Ostendei Társaság működését előbb (1727) fel kell függeszteni, majd (1731) végleg fel kell adni. Vele együtt hosszú időre el lehet temetni a gyarmatosítási álmokat is. Valamivel több sikerrel járt a második Keleti Kereskedelmi Társaság tevékenysége— s ami ehhez kapcsolódik. Még az 1710-es évek török háborúja alatt, 1717-ben történik az első kezdeményezés: III. Károly 1717. július 2-i pátense az adriai hajózás minden ország számára szabad voltáról 96 . Iván Erceg joggal minősíti ezt Velence adriai monopolhelyzete aláaknázásának. Az adriai kikötők és a pozsereváci békével együtt kötött Habsburg—török kereskedelmi szerződés az alapjai az újabb keleti kereskedelmi vállalkozásnak. Az adriai kereskedelem megerősítését 1719-ben előbb Trieszt és Fiume szabad kikötővé nyilvánítása célozza (az 1719. március 18-i uralkodói rendelkezéssel), 97 majd további engedmények a Triesztbe érkező külföldi kereskedőknek (az 1719. december 19-i pátenssel). 98 1730-ban két ízben történik könnyítés a két kikötőváros kereskedelmén. 99 Az 1718-ban magántőkével, a Wiener Stadtbank hiteleivel létrejött és lottóvállalkozásokra is támaszkodó új Keleti Kereskedelmi Társaság 100 a két adriai kikötőből kiindulva Spanyolországgal, Portugáliával és Észak-Afrika országaival kereskedik (támaszpontjai Livorno és a dél-itáliai kikötővárosok) — Velence aktív ellenzésével. 101 A Török Birodalom irányában folytatott kereskedelemben Belgrád és Konstantinápoly kap jelentős szerepet, itt vannak a Társaságnak lerakatai. A konkurencia viszont nagyon erős. 102 A Társaság jelentős manufaktúraalapító és -fenntartó tevékenységet folytat. Fiumében 1721-ben gyertya-, 1722-ben harisnya- és kötélmanufaktúrát alapít. Az ő alapítása a schwechati pamutáru-manufaktúra. 1722-ben megveszi a linzi posztómanufaktúrát. 103 A Társaság végül is egy lottóvállalkozás csődjébe bukik bele 104 (ez nem egyedi eset a korai kapitalizmus vállalkozásainál), — sikereinek határait azonban még fellendülése időszakában is a velencei és a görög verseny (és a Habsburg—spanyol szövetség felbomlása) szabta meg. Az osztrák iparfejlődés szerencséjére legalábbis a schwechati és linzi manufaktúra túlélte a bukást. Trieszt kereskedelmi fontossága is tartósnak bizonyult. Ezek a modern ipari, Hl. külkereskedelmi vállalkozások azonban, a néhány, hosszabb időre életképesnek bizonyult manufaktúrától eltekintve, rövid életűek. S ez az érthetően bukdácsolva meginduló gazdasági fejlődés távolról sem hoz olyan gyümölcsöket, amilyeneket a kiváló kameralisták vártak tőlük. Eközben pedig a Birodalom pénzügyi terhei nőnek; a hadsereg fenntartása, az állandó háborúskodások közepette, roppant összegeket visz el, a császári udvar kiadásai sem kicsinyek (az egyébként igen jó képességű I. József időnként szinte esztelenül szórja a pénzt), az államapparátus nem katonai része is jócskán emészt fel a jövedelmekből, a
