Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre
várja meg az Universalbankalitát rendelkezését. Egyben rendkívül szükségesnek tartotta volna a bizottság, hogy az erődítési munkák folyamatos finanszírozására külön pénzalapot hozzanak létre; ezt a kérdést a Haditanáccsal tartotta megtárgyalandónak. Pár hónappal később ismét az ad okot összetűzésre Steinville és Haan között, hogy a főhadiparancsnok rendkívül egyénien értelmezi a vámkedvezmények juttatásának jogkörét. Mavrocordat havasalföldi fejedelem egy posztóvásárlása ellenértékéül 14 hordó havasalföldi bort küldene Erdélybe, s ehhez vámmentességet vár. Az óvatos Haan úgy ítélte, hogy ehhez felsőbbségei engedélyét kell kérnie, mire Steinville vasra veretessel fenyegette meg azokat, aki feltartóztatnák a bort. Haan erre jobbnak látta engedélyezni a bor vámmentes behozatalát, de (1719. június 9-én) jelentette az ügyet az Udvari Kamarának, az erdélyi kincstári és katonai igazgatás alapvető szétválasztását sürgetve. A bizottság június 30-án úgy döntött, hogy a már kiadott engedélyt (politikai és — nem részletezett — egyéb okokból) nem kell visszavonni, Haant pedig megnyugtatta, hogy az Udvari Kamarának egyébként is szándéka megvitatni a Haditanáccsal a katonai és kincstári kormányzat szétválasztását. Ezekhez az összetűzésekhez képest jelentéktelen volt a soron következő ilyen ügy. Steinville 1719 nyarán (pestisjárvány dúl Erdélyben) máshová helyezte a gyulafehérvári pestis-felcsert, s most (egyébként tapasztalt sebészt) vett fel helyette, havi 100 Ft-ot ígérve neki, amihez Haan jónak látta az Udvari Kamara hozzájárulását kérni, minthogy az erdélyi pestis-felcserek havi fizetése csak 75 Ft volt. 71 A bizottság végül is, a Steinville által felvett sebész általános jó hírére tekintettel, engedélyezte ezt az illetményt, azzal azonban, hogy ez titokban tartandó, s nem tekinthető precedensnek. 72 Az év decemberében azonban Haannak ismét vissza kell térnie az erődítések finanszírozásának ügyére. E munkákra 60 ezer forint áll rendelkezésére. A kincstári országos igazgatás ezt kevéssel még túl is lépi, de a főhadiparancsnok hozzányúl az Erdélyben lévő, sok pénzügyi viharra alkalmat adó Bráncoveanu-vagyonhoz s tán még más pénzalapokhoz is, majd alaposan megleckézteti Haant állítólagos elfogultsága és érdektelensége miatt, úgyhogy az jelzi ugyan neki, hogy az Udvari Kamara rendelkezése értelmében nem lépheti túl a 60 ezer forintot, de (1719. december 2-án) helyesnek látja az Udvari Kamara védelmét kérni. A bizottság pedig december 22én elismeri ugyan, hogy a főhadiparancsnok megsértette Haant, de úgy hiszi, hogy a dolgot csak elmérgesítené a további hivatalos levelezgetés. Egyelőre elhalasztják az ügyet, míg a Haditanáccsal megtárgyalhatják. Végül is (1719. december 31-én) az Udvari Kamara a 60 ezer forintos keret 3-4 ezer forinttal való túllépését engedélyezi. Steinville halála (1720. október 21.) láthatóan csökkenti a főhadiparancsnokság és a kincstári országos igazgatás közötti feszültséget. Utódával, Virmont-nal szemben a bizottság a „principiis obsta"-elvet alkalmazza. Mikor 1721 nyarán Haan jelenti, hogy Virmont, Kolozsvárra érkezve, mindjárt néhány ezer forintot igényel erődítési munkákra, s egyben azt is jó néven venné, ha Haan az ő székhelyére, Szebenbe tenné át a magáét, a bizottság (1721. július 15-én) úgy dönt, hogy az erődítési munkálatokra már addig is 6 ezer forint van utalványozva, s az erdélyi és hamsaiföldi erődítési munkákra engedélyezett 60 ezer forint még ki nem
