Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. rész A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica (1719—1745) és erdélyi hatásköre

A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica története alig ismert.

1 A Habsburg Birodalom központi kormányzatát ismertető müvek, elsősorban a „Die österreichische Zentralverwaltung" Fellner és Kretschmayr, majd Friedrich Walter által írt kötetei több helyen érintik e kérdést, lényeges tájékoztatást adnak a bizottság tisztán kincstári tagozata történetének bizonyos fordulópontjairól — mindez azonban távolról sem elégíthet ki bennünket. Megkíséreljük a bizottság szervezetének teljes történetét, hatáskörének erdélyi részét ábrázolni. A) A BIZOTTSÁG KIALAKULÁSA A Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica katonai-kincstári vegyes bizottság volt. Kialakulásának tényét kétfelől, a Habsburg Birodalom kincstári, ill. katonai igazgatása felől kell megközelítenünk. Mindenekelőtt azonban tisztáznunk kell: mit ért a Habsburg-kormányzat Neoacquistica-területen 1718 után? Ez természetesen nem azonos az 1699 utáni Neoacquistica-területtel, de nem szorítható a pozsareváci béke után a töröktől elnyert területekre sem (a Bánát, Olténia, Boszniának és Szerbiának a töröktől megkapott része). A Neoacquistica-terület a karlócai és pozsareváci békével megszerzett területek bizonyos kombinációja volt: a magyar korona országainak területéből Szlavóniának 1699-ben visszaszerzett része, a Bánát, a Duna, ill. a Maros vonalától északra eső bizonyos területek (a szegedi kincstári felügyelőség), továbbá a teljes Erdély (a változó területű Partiummal együtt), valamint HabsburgSzerbia és Olténia. Ebből a területből a Habsburg Birodalom a belgrádi békében elvesztette Szerbiát és Olténiát. Most már az említett kettős megközelítésre térve, az Udvari Kamara bizottsági szervezete 1713-ban alakul ki. A kincstári igazgatás központi irányításának hatékonyabbá tételére, amelyet a Birodalomnak az állandó (jórészt többfrontos) háborúskodás miatt növekvő pénzügyi nehézségei tettek szükségessé. III. Károly 1712 őszén Gundaker Starhemberg udvari kamaraelnök vezetésével, az uralkodó bizalmasa, Stella részvételével bizottságot küldött ki az Udvari Kamara reformjának kidolgozására. Starhemberg és Stella 1712. november 26-án felségelőterjesztésben nyújtotta be a reformtervezetet Nyolc fő ügykörre osztották az Udvari Kamaránál intézett ügyeket.

2 Minden ilyen fő ügykört egy udvari kamarai 10* 147