Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
Károly erre a javaslatra nem reagált resolutiójában, s a javaslat az 1740-ig terjedő korszakban egyébként is érdektelen maradt, nem kerülvén sor újabb unitus püspökválasztásra. A görög egyesült püspökválasztás ügyét az 1729. február 25-i Konferenz-ülés három felségelőterjesztése közül az EK: AG 1729:20. sz. tartalmazza. 345 A határozat (nyilván az Erdélyi Udvari Kancellária előterjesztéséből véve ezt az érvet) az Approbatae Constitutionesnak arra a Bethlen Gábor kori tc.-re visszamenő rendelkezésre hivatkozik (I. rész 6. cím 1. cikk), amely súlyos büntetés terhe mellett tiltja el a földesurakat attól, hogy jobbágyaik fiait ne engedjék iskoláztatni. 346 A román unitus natiónak ez a katolikus natióhoz való tartozása az ún. II. unitus Diploma Leopoldinum (1701. március 19.) sokat vitatott 3. pontjára megy vissza („... clementer annuimus, ut quicunque etiam saeculares, et plebeae conditonis homines toties mentionatae Sacro-Sanctae Ecclesiae sese... univerint, immediate Statui catholico annumerantur"). (L. erre: I. Tóth: ERN 35—36.) 347 EK:AG 1732:88. 348 I. Tóth: ERN 80—81. 349 „piacet in toto conveniens etiam fuisset ut etiam Camera huic conferenctiae interfuisset et sic illa necessariam [sic] explicationes super varia dare potuisset". 350 Az evangélikus papoknak tisztükben való megerősítése a fejedelmi korból áthagyományozódott gyakorlat. 351 Az ügy 1716 utáni fejleményeire: EK: AG 1731:39. 352 A reformátusok és unitáriusok között valóban voltak e korban is súrlódások, bár távolról sem olyan erejűek, ahogy a konferencia megítéli a dolgot. 353 L. erre nézve „Kísérletek a teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732—1739)" c. tanulmányunkat (Századok, 1983. 5. sz. és klny.). 354 Jeleznünk kell: mind a Gubernium, mind más kormányhatóságok vonatkozásában csak azokat ismertetjük a kormányhatósági tisztségek betöltésének ügyei közül, amelyek nem egyszerű rutinügyek. 355 L. erre nézve a Ministerialkonferenz 1715. október 13-i felségelőterjesztését (EK: AG 1715:80.). 356 Itt csak a katolikusok és reformátusok jelöltek három-három személyt. Az unitáriusok bejelentették, hogy jelenleg nincs megfelelő személyük e tisztségre, de protestatióval jelezték, hogy ez nem jelent lemondást e jogukról. 357 Az unitárius jelöltek közt az utolsó helyen szerepel Sándor Gergely. 358 A nagy természettudós Köleséri Sámuel az utolsó helyen szerepelt a református jelöltek között. 359 Álláspontja szerint a folyamodók nem alaptalanul hivatkoztak az Alvincziana Resolutióra, amely szerint abban az esetben, ha a szokásos hármas jelölésnél az unitárius és a református felekezetnek nincs három megfelelő jelöltje valamely guberniumi vagy királyi táblai tisztségre, a hiány katolikusokkal és reformátusokkal töltendő be. A ,, capacitas" kitételnek azt az értelmezését is elfogadta, hogy az evangélikusok esetében ne csak a képességeket jelentse, hanem a vagyont és rendi rangállást is. Helyesnek tartotta a kérvényezőknek azt az érvét is, hogy minél több jelöltből kelljen választani; azt is jónak látta, hogy az uralkodó benefíciumokkal kötelezze le magának azokat, akik (vagy rokonságuk) hasznosan szolgálhatnak neki — elsősorban a nemességet, azon belül is a főnemeseket. A Kancellária (keltezetlen) állásfoglalása: EK: AG 1715:80. 360 A Konferenz felségelőterjesztése szerint ezt III. Károly már 1715-ben a katolikusokat illetőnek nyilvánította. Az 1715-i felségelőterjesztésben és III. Károly resolutiójában erről így szó sincs. 361 L. erre nézve a 3-53. sz. jegyzetben hivatkozott tanulmányunkat. 362 Nem lát megfelelő református személyt a rendek elnökének tisztségére — kezdte érvelését a Kancellária, megfeledkezve arról, hogy a reformátusok első jelöltje a jó fél évszázados kormányzati tapasztalattal rendelkező Szentkereszti András guberniumi tanácsos és egyben ítélőmester volt. — Sem a Diploma Leopoldinumban, sem az azt követő királyi resolutiókban vagy Erdély törvényeiben nincs említés arról, hogy e tisztségre mely felekezetből kell választani, ez az uralkodó döntésétől függ. Haller István, akinek a helyére Wesselényi e funkcióba került, szintén alkalmassága alapján nyerte el tisztségét. Itt arról feledkezett el a Kancellária, hogy Haller annak révén kerülhetett tisztébe, hogy az 1697. április 16-i Konferenz-ülés elutasította Keresztessi Sámuel megerősítését, arra hivatkozva, hogy a gubernátor, a generális és a kancellár is református — sőt arra hivatkozott, hogy katolikus gubernátor mellett a rendek elnökének nem kell reformátusnak lenni, s fordítva sem, mint azt éppen Keresztessi esete bizonyítja[!]. A reformátusok — folytatja a Kancellária érvelése — nem pirulnak (non erubescunt) a
