Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
Az, hogy valójában Sólymosról van szó, Haller egy későbbi (a Konferenz által 1695. április 27-én tárgyalt) folyamodványából derül ki, amelynek esetében már a konferencia jegyzőkönyve is Sólymosról beszél. (Uo. Karton 9.) 145 „quies aliqua affulserit". 146 „Lateant venae". 147 Magával a szándékkal kapcsolatban is aggályai vannak („falsum est suppositum ratione Locationis horum Mineralium" — találjuk a konferenciáról készült feljegyzés szövegében), az ajánlat feltételeit sem tartja megfelelőnek („certis cum punctis impracticabilibus"). 148 Az 1693. november 27-i konferencia „aut potius prologium" tárgyalásait rögzítő feljegyzés lapszélén található ez a feljegyzés: „Ns. Arrendae Decimarum." 149 A marhakivitel egyelőre eltiltandó volna — hangzik egy álláspont, „sed Vorkauff'. A továbbiak: „2fach die Spörre, luditur Monopólium — mittant huc 7.000 boum — Monopólium negetur — permittatur ad annum". 150 Az 1690-es évek egyik jelentős erdélyi homo novusa. Szerepet játszik a Rákóczi-szabadságharc idején is — nem a legkövetkezetesebben. 1711 után is az erdélyi vezető elithez tartozik. 151 1658 előtt valóban van lugosi és karánsebesi bánság mint Erdély tartozéka. i S2 Jegyezzük meg: a Szörény megyei főispánság ez években nem elsősorban Száva és Keresztessi közt vita tárgya, hanem Száva és a már eddig is változatos pályára visszatekintő Pekry Lőrinc közt. 153 abhorrent personam". 154 „Quo ad bona, difficilis restitutio. Quo ad famam et honorem, sicut Haller." A Ministerialkonferenz 1693. július 23. és 1694. szeptember 5. közötti üléseiről készült feljegyzéseket 1.: Vortr. Karton 8. Az 1695. február—áprilisiakat: uo. Karton 9. 155 A konferencia általában csak felségelőterjesztését nyújtotta be az uralkodóhoz. Mikor az rávezette erre döntését, ezt eljuttatták az illetékes udvari kancelláriához (Erdély esetében az Erdélyi Udvari Kancellária megalakulásáig általában az Osztrák Udvari Kancellária látta el ezt a funkciót), az megfogalmazta a rescriptumot, és benyújtotta aláírásra az uralkodónak, majd expediálta. Esetünkben a rescriptumok fogalmazványának felterjesztése azt jelentette, hogy a tisztázatok aláírása már csak formális aktus volt. 156 Az 1695. október 1-jei konferencia-ülés felségelőterjesztését 1.: M. Kanc: H et Tr 19.cs. 157 Csak feltevéseink lehetnének, hogy Bethlen Miklós miért nem vétette bele a Diploma Leopoldinumnak az ország főtisztségviselőit tárgyaló szövegrészébe az országgyűlés és egyben a királyi tábla elnökét, aki, a rangban egymással vetélkedő főgenerális és kancellár után, harmadik főtisztségviselője volt a fejedelmi kori Erdélynek. Az csak elképzelhető, de nem bizonyított, hogy hatalmi féltékenység vezette a rendek akkori elnökével, Székely Lászlóval, az Apafi-kor utolsó éveinek Teleki Mihály után legtekintélyesebb politikusával szemben. 158 Az 1690-es években már megkezdődött az ilyen, Erdélyben addig csak elvétve ismert főrangok adományozása, mely kb. az 1760-as évek elejéig hullámokban, időnként nagy arányokban történt (a későbbiekben már csak szórványosan). 159 A Vortr. Karton 9.-ben rendkívül szűkszavú feljegyzés maradt fenn, amely helyenként csak címszavakból áll. A Gubernium levéltárában (G.P 1696:153.) található egy Per imperatoremrendelkezés az Udvari Kamarához, amely postázza a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1695. december 19-i felségelőterjesztését és I. Lipót döntését; ezek nincsenek az iratban. 160 A felterjesztés 1695. május 16-án kelt. Az érthető, hogy az 1695. őszi válságban miért nem vették elő; az kevésbé, hogy Bethlen Miklós bécsi tartózkodása alatt miért nem. Az ülés egész anyaga: EK: AG 1696: 135. (E kérdéskörön belül különleges ügy Johann Zabanius szebeni polgármester — a későbbi szász comes — guberniumi tanácsosságának ügye.) 161 „... praetendit subscribere Cancellarius grationales majores". „... confirmationem officialium expediat Cancellaria". 162 „Audiantur et reliqui" — olvasható az előbbi jegyzetben idézett első mondat után. 163 „... fiat monitorium". 164 „A. Partium aránt, kell tudósíttatni a Guberniumot." 165 Bethlen Miklós szerint a katonaság kihágásainak első számú oka: „aspersae maculae rebellionis, ab ipso Generálé Caprara" — olvassuk az 1695. november 2-i ülésről készült feljegyzésben.
