Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

96 Ez a magyar rendek állandó követelése a 16—17. században. A 95. sz. jegyzetben említett magyarázó megjegyzésekben az is szerepel, hogy a fejedelem birtokolja a sóbányákat és bizonyos fiscalis jószágokat. 97 Ez az adott pillanatban a református rendek hatalmi túlsúlyának fenntartását jelentette volna. 98 A feljegyzés szövege „Waiwoda"-ról és más tisztségviselőkről beszél. 99 „.. .et Praeses Aristocraticus et Monarchicus non potest manere nisi per annum". 100 A felajánlott adó összege békében alig volna több Erdély 1657 előtti adójánál (évi 10 ezer arany, ez 1690-ben kb. 40 ezer forintot jelent), s kevesebb mint egyharmada az Apafi kori török adónak (az 40 ezer arany = 160 ezer forint volt). A békebeli adó összege azonban kicsiny törtrésze Erdélynek a felszabadító háború alatti szörnyű adójának. De még a békeidők ígért adójának nyolcszorosát tevő háborús adó is messze kevesebb annál, amit Erdély ténylegesen fizetett; ismeretes, hogy 1697-től rendszeresen évi 1 millió forint adót vetnek Erdélyre (amihez még a deperdita és a sokfajta discretio összege is járul). A hadakozásban pedig 1718-ig csak pár hónapos — 1-2 éves szünetek vannak. Erdély adója azonban az 1718 utáni békeévekben is ritkán süllyed 500 ezer forintig (amihez a deperdita és a discretiók összege hozzászámítandó), de inkább jóval magasabb ennél. 101 Vortr. Karton 7. 102 Uo. 103 Erről a Konferenz 1690. október 10-i ülésén készült feljegyzés. (Uo.) 104 „Legitur Diploma". (Uo.) 105 Addig is vannak bizonyos megjegyeznivalói, ezeknek jegyzőkönyvi rögzítése azonban elmaradt. („Interim se tum sequentia desiderare" — olvassuk, s a szöveg ezzel megszakad.) (Uo.) 106 Uo. 107 Az elnöklő Kinskyn kívül Waldstein, Rosenberg-Orsini, Strattmann, Heinrich Ernst Rüdiger Starhemberg, Carafa van jelen (feltehetően Bethlen Miklós is). 108 Vortr. Karton 7. 109 „Securissimam főre tractationem." 110 „Caput Provinciáé, et formám Guberny esse dandum". (Uo.) 111 Az 1690. november 23-i ülésről készült feljegyzésben ( magnates . .. declararint se potius patria excessuros, quam gubernátoréin induci sinerent"). 1,2 Ezt az irományt nyilván ugyanaz a posta vitte Bécsbe, ami Badeni Lajos két felterjesztését is. 113 „... principatus futuri Spem dubiose datam". 1,4 Ennek a meglepő elnevezésnek a magyarázatát a fejedelemség kori igazgatásban kell keresnünk. Az 1690 előtti erdélyi kincstári igazgatás tényleges vezetője a fejedelmi jószágok praefectusa, aki (legalábbis a 17. század jó részében) egyben a kincstári tizedek vicearendatora is. Nem tartjuk valószínűnek azt, hogy Bethlen Miklós már ekkor a kincstári javaknak olyan bérbeadására gondolt volna, ami az 1690-es évek folyamán gyakorlattá vált Erdélyben. 115 coram ipso Rege". 116 Az 1690. november 23-i ülésről készült feljegyzés, benne Badeni Lajos 1690. november 13-i és 14-i jelentése és Bethlen Miklós 1690. november 13-i felterjesztése ismertetésével: Vortr. Karton 7. 117 Ha Erdélynek a Diploma Leopoldinum ünnepélyes formában való kiadását kérő követei már útban vannak — foglalt állást a konferencia —, ám jöjjenek; ha még nem indították el őket, „conveniant inter se, et quantocius mittant". (Az ülés ezenkívül Vay-birtokügyekkel és Teleki Mihály özvegyének közelebbről nem ismertetett ügyeivel foglalkozott.) (Vortr. Karton 7.) 118 A két (kétnapos) ülésről készült feljegyzések nem könnyen áttekinthetőek. Már az 1691 .július 23-i összeállítás is szól Falkenhain 1791. február 18-i jelentésének és csatolmányainak felolvasásáról. A július 24-i feljegyzésben viszont Veterani és Falkenhain 1691. február 18-i közös jelentéséről van szó; az utóbbi a valószínű. A két ülés összetétele is azonos — még az sem kizárható, hogy egyetlen ülés volt, s az egyik feljegyzés datálása téves. így abban sem lehetünk biztosak, hogy amit a július 23-i feljegyzés Waldstein neve alatt hoz, az az ő álláspontja-e vagy (legnagyobbrészt) a konferencia egészéé. Az utóbbi álláspontra hajlunk. 119 A kérdés Erdélyben rendkívül kényes. A 16. századi szekularizáció után a katolikus egyház jószágai fejedelmi kézre kerültek, onnan pedig egy részük (zálogosítás vagy donatio révén) magánosok birtokába. 120 „... debere Catholicos admitti ad docendum de Jure ac quod habent ad bona et Ecclesias".