Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
1736. március 18.: uo. 1736:39. július 31.: uo. 1736:102. 1737. május 7.: uo. 1737:124., 161. október 25.: uo. 1737:208. 1738. június 4.: uo. 1738:332. július 13.: uo. 1738:434. október 18.: uo. 1738:393. december 23.: uo. 1738:434. 1739. február 22.: uo. 1739:29. 1740. január 10.: uo. 1740:16. július 14.: uo. 1740:122. december 30.: uo. 1740:237. 60 Wurzbach 47. k. 50—51. 01 ÖZV 1/3. 137—138., II/1/1.38., 50—51.; Wurzbach 7. k. 371.; EK: AG 1735:59. 62 Apja, Jacob Hamilton a 17. században vetődik (ismeretlen típusú emigránsként) Németországba. A pfalzi választó főudvarmestere. Fia a császári hadseregben szolgál. 1716-ban altábornagy. Savoyai Jenő garnitúrájához tartozik; a herceg az 1716—1718-i török háború idején őt küldi Bécsbe Belgrád elestének hírével. Lovassági tábornok, bánáti főhadiparancsnok, majd a darabonttestőrség kapitánya, 1735-ben a távollevő Königsegg-Rothenfels helyettese a haditanácsi alelnökségben. 1738-ban hal meg (Wurzbach 7. k. 265.). 63 Egyike Savoyai Jenő katonai garnitúrája kulcsembereinek. 20 évvel fiatalabb a hercegnél, annak dragonyosezredében szolgál, a spanyol örökösödési háborúban már ezredesi rangban. Részt vesz az 1716—1718-i török háború nagy csatáiban és várostromaiban; a péterváradi győzelem hírét ő viszi a császárhoz. Lovasságelméleti szakíró. A lengyel trónörökösödési háború itáliai harcai közben nyeri el a lovassági tábornoki rangot és az itáliai főhadiparancsnokságot. 1737-ben, tábornagyként, a török elleni fősereg lovasságának parancsnoka, 1718-ban rövid időre a sereg főparancsnoka. Azon Habsburghadvezérek egyike, akik sikereket mondhatnak maguknak az osztrák örökösödési háborúban. (Wurzbach 11. k. 225—230.) 64 1678. október 22-én születik. 23 évesen alezredes. Részt vesz többek között a turini ütközetben és a (végül is eredménytelen) touloni hadjáratban. 30 évesen altábornagy. Az 1716—1718-i török hadjárat több nagy csatájában visz nagy szerepet Savoyai Jenő mellett: Péterváradnál a második vonal parancsnoka, Temesvárnál a balszárnyé, Belgrádnál az első vonalé. 1723 óta tábornagy. Mikor 1738. október 18-án első ízben szerepel a konferenciában, már a Haditanács elnökeként említik (az ÖZV-ben — 1/1.288. — elnökletének kezdő dátuma 1738. december 22.). 1762-ig haditanácsi elnök; 1764. augusztus 8-án hal meg. (L. erre — az ÖZV említett helyén kívül — Wurzbach 7. k. 381.) 65 Családjának a Habsburg Birodalom elitjében elfoglalt helyzetére 1. az előbbieket. 66 A Birodalom vezető elitjébe tartozó család grófi ágából származik. 1755-ig vezeti az Udvari Kamarát (ÖZV 1/1. 286.). Az erdélyi konferencia 1720 és 1740 közötti ülésén 7 eset kivételével részt vesz (e 7-ből 2-nek rendkívüli jellegéről már szóltunk). 67 Családfáját a 9. századig visszavezető sváb nemzetség tagja (a név írása a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis irataiban váltakozó: Tyrhaim, Tyrhaimb, Thürheimb). 1665-i születésű. A törökellenes felszabadító háborúban, majd a spanyol örökösödési háborúban felnövő és nagyra növő katonai garnitúra tagja. 1683-tól áll katonai szolgálatban. 26 éves korában alezredes, Badeni Lajos főhadsegéde. Részt vesz a szalánkeméni csatában. Már a spanyol örökösödési háború előtt vezérőrnagy, 1704-ben altábornagy, 1708-ban táborszernagy. 1713-ban nyeri el a főhadbiztosságot. 1717-től tábornagy. 1726. április 10-én hal meg. (Wurzbach 44. k. 291—292.) 68 Nesselrode 1746-ig tölti be a birodalmi főhadbiztosi tisztséget; utóda, Franz Ludwig Salburg 1746. december 28-án kap új instructiót. (ÖZV 11/1/1.32.) 69 Az Osztrák Udvari Kancellária nem összbirodalmi szerv, bár vannak (Erdély vonatkozásában inkább formális) összbirodalmi funkciói is. Tanácsosa részvételét az üléseken talán inkább Sinzendorff ekkor kezdődő elnöklete indokolja. 70 A Mannagetták Alsó-Ausztriába keveredett olasz család. Első nevezetesebb ausztriai alakja Johann Wilhelm Mannagetta (1588—1666), három Habsburg uralkodó (II. és III. Ferdinánd meg I.
