Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

határozatától: a büntetés kilátásba helyezését az aposztatáknak (1727) és a rendi követségek felbocsátásának elvi engedélyezését (1729). A dologhoz azonban az is hozzátartozik, hogy egyik döntésnek sincs gyakorlati hatása. Az aposztaták csak negyedszázad elmúltával kapnak büntetést, rendi követséget pedig 1729 és 1740 között nem engednek fel Bécsbe. Ami az 1703—1705-ben hatalomra kerülő kormányférfiakat illeti, forrásaink szűkszavúsága nem teszi lehetővé, hogy különkülön portrékat rajzoljunk róluk. Egy megjegyzést mégis megkockáztathatunk: hatalmi súlyuk a Birodalom kormányzatában nem tette lehetővé, hogy mások felnőhessenek mellettük. Ez elsősorban magára a major domusra, Savoyai Jenőre áll. Utódainak szánalmas vergődése az 1737—1739-i török háborúban e tekintetben az ő vétke: Königseggék az ő kreatúrái voltak, és nem is lettek soha többek. De ez áll a többiekre is. Az együtt öregedő nagyok garnitúrája nem engedett maga mellé másokat, frissebb szellemeket — különösen nem az elsődlegesen katonai fontosságúnak kezelt Erdély vonatkozásában. Olvasóink talán sivárnak fogják találni e képet, amelyet az 1715—1740 közötti Erdély birodalmi szintű kormányzatáról festettünk. Enélkül azonban nem érthető meg sem a korabeli Erdély egészének története, sem annak következő évtizedei. JEGYZETEK 1 ÖZV 1/1. 'ÖZV 1/1.37-38. 3 Uo. I/I. 53—55. 4 Uo. l/l. 56—57. 5 A ranglista összeállításánál az ÖZV 1/1. kötete függelékeként (275—288.) közölt főtisztségviselöés központi kormányhatóságvezető-jegyzéket vettük alapul, némi korrekciót hajtva rajta végre. 6 Az esetek nagy részében már döntésről volt szó, hisz az uralkodó ritkán tért el a Konferenz felségelőterjesztésében foglalt javaslattól. 7 Előzetesen jeleznünk kell, hogy a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1705 előtti története kutatásának forrásadottságai korlátozottak. A Ministerialkonferenznek nem volt saját expedíciója, az Erdélyi Udvari Kancellária felállítása is csak 1695-tel kezdődött meg. A Konferenzülések nyomai részben jegyzőkönyvvezetői feljegyzések, amelyek (kivételektől eltekintve) jelzik a résztvevők nevét, esetleg csak rangját (vagy a kettőt együtt), s teljes esetlegességgel a vita során elhangzó állásfoglalásokat és a határozatokat, vagy csak a határozatot, vagy éppen csak annak jelölését, hogy milyen tárgyak kerültek napirendre, részben felségelőterjesztések, az egyes résztvevők álláspontjának vagy csak a határozatnak jelzésével. E forrásanyag legnagyobb része az államkancellária (Staatskanzlei) österreichisches Staatsarchiv Haus-, Hof- und Staatsarchiv elnevezésű részlegében őrzött levéltárának Vortráge an den Kaiser elnevezésű állagában található; kisebb mennyiségű ilyen anyagot őriz a Magyar Országos Levéltárban a Magyar Udvari Kancellária Levéltárának Hungarica et Transylvanica elnevezésű állaga, az Erdélyi Udvari Kancellária Levéltárának Acta Generalia állaga és a Gubernium Transylvanicumnak az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárakban őrzött levéltárának Gubernium Transylvanicum (in Politicis): ügyiratok c. állaga. A fent jelzett anyag természetesen nem tekinthető teljesnek, de a szerv működése lényegének bemutatására alkalmas. 8 Vortr. Karton 7. 9 Wurzbach 11. k. 280. 10 Valamennyi ilyen iromány: Vortr. Karton 7. Megjegyzendő: ebből az időszakból számos olyan Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicisnak van nyoma, amelynek összetétele nem ismeretes (1690. augusztus 31., szeptember 16., 30., október 17., 1691. április 4., november 17.). Az erdélyi konferencia ez