Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

(Sinzendorff elnökletével működő) udvari bizottsághoz utalva a kérdést, amely az Apafi-levéltár ügyével foglalkozott. III. Károly jóváhagyta a határozatot. Két ízben foglalkozott a konferencia az erdélyi pénzforgalom kérdésével. Ismeretes, hogy bizonyos pénznemek értéke eltérő volt Erdélyben, ül. a két román fejedelemségben; ezen eltérések kihasználására igen jövedelmező üzletág, a pénzváltás alapozódott. 1725. április 26-án a Gubernium egy riasztó felségelőterjesztését tárgyalta a konferencia: ha a sorozatos devalvációk során a havasalföldi— moldvai aranyat (az ún. „Valachicus Zlot"-ot) is devalválják, ez a pénz ki fog menekülni az országból a két román fejedelemségbe, ahol értéke magasabb. A Gubernium azt javasolta, hogy az uralkodó folyó értékükön váltassa be a zlotokat, majd olvasztássá be őket, s veressen anyagukból aprópénzt. A konferencia elfogadta a javaslatot, minthogy ez véleménye szerint gátat vet majd a pénz kicsempészésének. III. Károly hozzájárult ehhez. 1727. április 28-án a Konferenz egy vegyes bizottság javaslata alapján számos pénzfajta értékcsökkentéséről döntött. Az uralkodó ez esetben azt is hozzáfűzte „placet"-jéhez: komoly erőfeszítéseket kell tenni a rossz pénz Erdélybe hozatalának meggátlására.

394 Néhány esetben találkozunk a konferenciánál egyedi nagypolitikai ügyek tárgyalásával. 1717. június 20-án megerősítésre javasolta az erdélyi országgyűlésnek a Rákóczi-emigráció tagjai ellen hozott ítéletét; III. Károly meg is teszi ezt. Több konferencia-ülés foglalkozott Wallis főhadiparancsnok anyagi visszaéléseinek ügyével; a legfontosabb eredményt, a discretiók korlátozását más vonatkozásban már említettük. Külön kérdés az 1738-i, Rákóczi-pártiság gyanújával történt letartóztatások ügye; erről másutt szóltunk részeletesen.

395 Az elmondottakon kívül a Konferenz néhány esetben tárgyalt egyéb, az előbbi kategóriákba be nem férő ügyeket. Ezeket már időrendben tekintjük át. 1716. október 4-én került elébe fő- és köznemesek Kolozsvárra, ott tanuló gyermekeik számára bor bevitelének ügye. A konferencia ezt a főhadiparancsnokhoz (mint a következő országgyűlés királyi biztosához is) utalta azzal, hogy néhány guberniumi tanácsos közreműködésével igyekezzék a város számára is elfogadható megegyezést létrehozni. Ugyanakkor tárgyalta a konferencia Károlyi Sándor folyamodványát is. Az azt panaszolta fel, hogy ő 1711-ben kölcsönt adott bizonyos Rákóczi-párti erdélyieknek,

396 s azóta sem kapta vissza ezt. A konferencia arra kívánta utasíttatni a Guberniumot, hogy hallgassa meg az adósokat, s a megegyezés meghiúsulása esetén rendeljen el végrehajtást. III. Károly mindkét határozatot „placet"-jével látta el. Bizonytalan, hogy Köleséri Sámuel és Asnatha Mederin válóperének felülvizsgálatára 1718 januárjában a Konferenz jelölt-e ki bizottságot.

397 A Mártonffi püspök által 1718-ban benyújtott rendi sérelmeknek is van néhány olyan pontja, amelyet itt kell említeni. Ilyen volt az egyes városok (Gyulafehérvár, Kolozsvár, Déva, Csíkszereda) erődítésénél történt ingatlanelfoglalások ügye. A konferencia Steinville-től várt jelentést a gyulafehérvári erődítési munkálatokról, s azután hozott volna döntést arról, hogy ki kaphatja vissza ingatlanát, és kit elégítsenek ki kártérítéssel. A rendek az 1717-i tatár rabok kiváltását is sürgették. Az uralkodó a Portán járjon el az ügyben — javasolta a konferencia. Erdély törvényeivel és szokásaival megegyezőnek tartotta a tatárok