Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Udvari Kamara késedelem nélkül szakítsa ki. III. Károly ez esetben is jóváhagyta a konferencia határozatát. A püspök jogállásának kérdése azonban még mindig nem jutott nyugvópontra. Pataki az elkövetkező években is felségfolyamodványokat nyújtott be. Az 1723. április 26-i konferencia ezeket, arra hivatkozva, hogy többféle követelést tartalmaznak, s harmadik személy jogát is illetik, a főhadiparancsnokhoz [!] és a Guberniumhoz kívánta leküldeni véleményezésre, a főhadiparancsnokhoz arról is rendelkezést javasolva, hogy ez ügyben külön is tanácskozzék a katolikus rendekkel. Az ismét Bécsben tartózkodó és onnan távozásra készülő Patakinak egyelőre a fogarasi várban kívánt lakhelyet kijelölni, míg az uralkodói resolutióval megígért püspöki palotája felépül. III. Károly „placet"-jét adta az eljáráshoz. 1723. december 30-án a püspök diplomájának egy kényes, 1720-ban már más vonatkozásban érintett kérdését vitatták meg a konferencián: a püspökség alárendeltségének ügyét. Athanasius püspöki diplomájának záradéka kimondotta, hogy az erdélyi unitus püspökség az esztergomi érsekség alá tartozik, s az Erdélyi Udvari Kancellária nem tartotta hatáskörébe tartozónak a záradék uralkodói döntés nélküli megváltoztatását. A konferencia, mérlegelve egyrészt azt, hogy a kérdést a római kúriában kellene megvitatni, másrészt azt a körülményt, hogy a diploma kiadásának késése az unió kárára volna, úgy határozott, hogy a diploma Pataki személyére, a beneficia temporalia vonatkozásában kiadható, az alárendeltség módja azonban nem említendő benne addig, míg a kérdést a római kúriában nem vitatták meg. III. Károly „placet"-tel zárta az ügyet. Pataki, rövid püspöki fungálás után, 1728 első felében elhunyt. Halálával még az 1713-inál is zavarosabb helyzet alakult ki az erdélyi görög egyesült egyházmegyében. Bizánczy munkácsi unitus püspök

338 pápai brévét eszközölt ki az üresedésben lévő püspökség adminisztrációjára, és ennek birtokában az uralkodó engedélyét kérte ehhez. III. Károly nem adta meg ezt. Bizánczy azonban mégis eljárt a püspökség adminisztrálásában (betegsége miatt másra bízva ezt), erdélyi unitus papokat szentelt fel, további 80 felszentelendő unitus papot rendelt Munkácsra. A tisztázatlan helyzetben, ráadásul, számos erdélyi görög egyesült pap az aradi és máramarosi ortodox püspökhöz fordult felszentelésért, s aztán, visszatérve Erdélybe, csak további zavarokat okozott az amúgy is labilis unióban. Ebben a helyzetben az Erdélyi Udvari Kancellária katolikus tagjai felségelőterjesztéssel éltek, amely az ügy sürgőssége miatt nem került a Konferenz elé, csak Savoyai Jenő mint a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elnöke hozzájárulását kérték felküldéséhez. Javasolták, hogy az uralkodó rendelkezzék a Guberniumnak (s a nagyobb hatékonyság kedvéért [!] a főhadiparancsnoknak is), hogy Bizánczy egyházkormányzatát ne engedjék be Erdélybe, s az erdélyi unitus püspökség betöltéséig senki ne szenteltesse fel magát más püspökkel.

339 Az uralkodó már úgy döntött, hogy az erdélyi unitus zsinat gyűljön egybe, terjesszen fel neki három alkalmas személyt, akik közül majd kinevezi a püspököt. A Kancellária azonban közben riasztó hírt vett: Antalfi katolikus püspök, akinek a király képviselőjeként részt kellett volna vennie az unitus zsinaton, nagybeteg. így 1728. június 13-án nyilván ismét csak a Kancellária katolikus tagjai Demeter Márton gyulafehérvári prépostot javasolták helyette az uralkodó zsinati képviselőjéül. III. Károly