F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

Ház választmányát nem kívánja maga mellé abban az esetben, ha „a képviselőház a kiküldött bizottmányt oly felhatalmazással látná el, mihez képest azon intézkedések hozatalába vagy azoknak végrehajtásába határozólag folyna be", de készséggel ad felvilágosítást akár a Háznak, akár a bizottmánynak azon intézkedésekről, amit a haza védelme körül tett.

10 Ellenkező esetben a miniszterelnök lemondással fenyegetőzött. A baloldal ismételt kísérlete a hatalomba való bekapcsolódásra egyelőre tehát meghiúsult. A miniszterelnök kívánságának megfelelően a Ház csak arra utasította a bizottmányt, hogy lépjen érintkezésbe az elfoglaltságai miatt állandóan az országgyűlés színhelyétől távol levő Batthyány Lajossal, és tudósítsa a honvédelmi intézkedésekről a képviselőket. Egyelőre más ügyviteli utasítást nem kapott a hat tag, mint amit az elnök adott még a szeptember 22-i délelőtti ülésben: „Arra nézve, hogy ezen hat tag mit tegyen, miben kérjen felvilágosítást, utasítást adni nem szükséges; hanem méltóztassanak elmenni miniszterelnök úrhoz, és a szükséges dolgokban kérjenek felvilágosítást; ha nem lesznek megnyugtatva, hívják fel a házat határozatra."

11 A miniszterelnök a megegyezés alapján már 23-án magához kérette a bizottmány tagjait,

12 s ez után rendszeresen mindennap este 6 óra után értekezett a bizottmánnyal.

13 Az ideiglenes miniszterelnök ebben az időszakban maga írt alá a miniszterek helyett, a királyi hozzájárulást kívánó ügyeket pedig a következő záradékkal látta el: őfensége megerősítése reményében [például] kinevezem.

14 A felsőház szeptember 25-én ugyancsak delegált tagjai közül három személyt, hogy a miniszterelnöktől a haza állapotáról tájékoztatást nyerjenek. A miniszterelnök helyeselte az intézkedést. A megválasztott felsőháziak: Pázmándy Dénes, br. Perényi Zsigmond és gr. Szapáry József.

15 A nádor Jellasiccsal való sikertelen tárgyalási kísérlete és rövid budai tartózkodás után szeptember 23-án hajnalban eltávozott Bécsbe, s nem is tért vissza az országba. Batthyány Lajossal még tudatta, hogy a királytól vett parancs értelmében távozik, s Bécsben mindent megpróbál a felterjesztett minisztérium elfogadtatása érdekében, valamint Jellasics visszarendeléséért, ami Batthyány hivatalban maradásának elsődleges kritériuma volt. A nádor nem tudta kieszközölni, hogy az udvar elfogadja Batthyány Lajos feltételeit (a kérdést lezárta a • 10 Beér—Csizmadia 248. (Kiemelés: F. K. E.) 11 Közlöny, 1848. szept. 24. 12 Uo. 13 Uo. 1848. szept. 28. 14 Batthyány Majthényi István alezredeshez az általa kinevezésre felterjesztett tisztek ügyében. Batthyány min. eln. iratai 1848:754. eln. sz. szept. 24.; Somogyi József írnok kinevezését a hadügyminisztériumhoz maga írta alá. Uo. 1848:734. eln. sz. szept. 22. 15 Beér—Csizmadia 492—493. id. Pázmándy Dénes (Komlód, 1781. márc. 10.—Baracska, 1854. febr. 1.) a liberális nemesi ellenzék jobbszárnyához tartozott. 1849-ben meghódolt az osztrákoknak. M ÉL II. 378. Br. Perényi Zsigmond (Ardó, 1783—Pest, 1849. okt. 24.) az MTA ig. tagja (1835), nagybirtokos, 1849-es vértanú. Az 1848-as országgyűlés felsőházának alelnöke, majd elnöke. 1849-ben a hétszemélyes tábla elnöke. M ÉL II. 391.