F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
VIII. Belügyminisztérium
nyilvánítására. 98 Számon tartunk országgyűlési javaslatot is a községi rendezés iránt. 1848. november 17-én Hegedűs Imre ügyvéd, a pécsváradi kerület képviselője törvényjavaslatot nyújtott be, ezt az országgyűlés az osztályokhoz való utasítás után azonban nem vette tárgyalás alá. 99 A községek tekintetében még egy 1849-es intézkedésről számolhatunk be: június 18-án született a községi pecsétek egységesítéséről szóló rendelet, amely a hamis vagy elveszett pecsétekkel való visszaélések és az egyes megyékben levő községek áttekintése iránti igény miatt született. A Közlöny közölte az új pecsét formáját is, amelyet augusztus 1-től kellett használni: feltüntette a megyét, a község neve alatt a törvényhatóságon belüli községi sorszámot. 100 Az adminisztrátori intézmény megszüntetése (minisztertanácsi határozat, 1848. április 15.) folytán a belügyminiszternek első feladatai közé tartozott a főispánok személyének kiválogatása, majd kinevezésük a nádor jóváhagyása mellett. Az április 16-án megjelent rendelet szerint a minisztérium az 1845. augusztus 14., az adminisztrátori rendszer bevezetése előtti helyzetet kívánta visszaállítani a főispánokra vonatkozóan. 101 A tisztséget a kormány „megyeivé" kívánta tenni: a törvényhatóság érdekeinek képviseletét, a rendre való közvetlen felügyelést várta el tőlük. „Az a különbség s távolság, mely a zsarnokrendszer alatt a főispánt a megyétől elválasztá, nem létez többé. Ön az első hivatalnok, nem ura senkinek, barátja és társa mindennek... A főispáni hivatal eddig üres méltóság által tündöklött, most erély és munkásság által tündököljék. Ezt kérem, ezt megvárom, ezt követelem" — írta minisztertársai nevében is a belügyminiszter. E szavak 1849es kinevezési okiratból valók, de a törekvés 1848-ban sem volt más. Igaz ugyan, barátja és társa mindennek... A főispáni hivatal eddig üres méltóság által tündöklött, most erély és munkásság által tündököljék. Ezt kérem, ezt megvárom, ezt követelem" — írta minisztertársai nevében is a belügyminiszter. E szavak 1849-es kinevezési okiratból valók, de a törekvés 1848-ban sem volt más. Igaz ugyan, 98 Egy elintézés a számos ilyen ügy közül: belügyminiszteri fogalmazvány Csongrád megye állandó bizottmányához és Heves megye másodalispánjához. 1848. máj. 11. Bm, Alt. iratok 1848:402. sz. (Egyéb ilyen ügyek: uo. 1848:2561., 1549. sz. stb. 1848. máj—jún.) 99 Beér—Csizmadia 664—665. 100 Közlöny 1849. jún. 27. 101 PH, 1848. ápr. 18. Az alaprendelet 1844. nov. 11-én kelt. 102 Bm, Elnöki 1849:53. eln. sz. m.j.: „Én, NN esküszöm az alkotmánynak hűséget, a törvénynek és kormány rendeleteinek engedelmességet. Isten engem úgy segéljen." 1848-ra: Uo. 1848:17. eln. sz. ápr. 22. Ennek szövege a következő volt: „Én, NN az élő Istenre esküszöm az alkotmánynak s királynak hűséget, a törvénynek engedelmességet, ígérvén és fogadván, kötelességemet törvény és igazság szerint részrehajlatlanul és lelkiismeretesen teljesíteni. Isten engem úgy segéljen." 103 Megmaradt és új kinevezését el is fogadia Ugocsában br. Perényi Zsigmond, Máramarosban gr. Vay Ábrahám, Trencsénben Marczibány Antal, Mosonban gr. Zichy Henrik stb. Nem fogadta el a kinevezést pl. gr. Eszterházy Károly (Győr). Az újonnan kinevezettek között volt pl. gr. Károlyi György (Szatmár), br. Vay Lajos (Borsod), Beöthy Ödön (Bihar), br. Wenckheim Béla (Békés) stb. Bm, Elnöki 1848:szám nélkül, ápr. 20. István nádor a névsort 21-én hagyta jóvá. Vö. Szeremlei 1867b I. 71—72. névsorával. Megtalálható az 1848. ápr. 20. és júl. 2. között kinevezett 51 főispán neve. A leköszönt
