F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
vitákban Szemere kikötése a miniszterelnöki poszttal kapcsolatban az volt, hogy konkretizálják a hatásköröket az összeütközések és a kormányzó egyeduralmának megakadályozása céljából. 1853-ban olyan feltételre is emlékszik Szemere, miszerint ő kikötötte volna, hogy Görgei vagy csak miniszter, vagy csak fővezér legyen, de a kettő egyszerre nem. 60 E három személyiséghez írott levelek feszes stílusban íródtak. Egészen más a hangvétele a Vukovicshoz és a Csányhoz írottaknak: „Barátom! Először meghívlak résztvenni a minisztériumban, melyik tárcát, azt majd elcsináljuk együtt, de ne vond el magad a szabad Magyarország első ministériumából" — kapacitálta Vukovics Sebőt április 18-án. 61 Csányval együtt tanakodott a tárcák elosztásáról levelében. Április 20-án a következő volt elképzelése a kormány tagjairól: belügy — Szemere, külügy — Batthyány, hadügy — Görgei, pénzügy — Duschek, közlekedés — Csány, igazságügy — Vukovics vagy Perényi, kultusz — Perényi vagy Horváth Mihály, kereskedés — egyelőre betöltetlen. „Kérlek, Isten és a haza nevére — írta Csánynak — ne tagadd meg tőlem a minisztériumba belépésedet!" 62 Panaszkodott Csánynak egyedüllétéről a kormányzásban, s hogy egyes felkérteknek — például Szemere — valósággal könyörögnie kell az igenlő válaszért. Ezekben az áprilisi napokban a majdani miniszterek közül egyedül Duschek tartózkodott Debrecenben. Ő szakértelmére való tekintettel került be a kormányba, feltételeket szintén támasztott, elsősorban a Pénzügyminisztériumban szolgáló régi kormányszéki hivatalnokok érdekében. 63 Kossuth április 22-én egészen késznek mondta „combinatioit", de még ekkor is egyedül végezte a kormányzási feladatokat. 64 Vukovics szerint, aki április 30-án érkezett meg Debrecenbe, ekkor sem volt eldöntött a miniszteri névsor. Kétséges volt a kereskedelmi és a vallásügyi tárca. Perényi és Horváth Mihály neve mellett felmerült Jósikáé és Bezerédj Istváné is, de végül személyi kvalitásai és vallása miatt Horváth mellett döntöttek. 65 Kereskedelmi minisztert egyáltalán nem sikerült jelölni, noha több személy is szóba jött: Beöthy Ödön, Irányi Dániel, Trangous • 60 Szemere 1853. II. Abt. 65. 01 KLÖM XV. 28. 62 Uo. 66. 63 Duschek-per fol. 222—223. Duschek a maga szerepét igen eltúlozta: állítólag több országgyűlési békepárti képviselő küldöttség élén kérte őt a tárca elvállalására. Kossuth ragaszkodását is színesen ecsetelte: fol. 220—221. 64 Közlöny, 1849. ápr. 26. A hadsereg szaporításáról és a csajkás kerület feloszlatásáról előterjesztett törvényjavaslatok bevezető szavaiból is kitetszik ez. 65 „Én és Duschek feltétlenül Horváth mellett nyilatkozánk épen azon okból, mert catholicus püspök. Szemere e miatt ellenzé, mivel a protestánsokra rossz hatást tenne. Mire megjegyzénk, hogy a kormány két főnöke, a miniszterelnök és a kormányzó protestáns lévén, — a catholicusok iránti tekintet méltányossá teszi, hogy egy püspök legyen a kormányban, mi Horváthtal annál inkább történhetik, mert egyénisége is, mint hazafi és szabadelvű emberé, teljes biztosítékot nyújt. Kérdezem Szemerét, hogy tehetségre nézve ad-é Perényinek elsőbbséget, mire nemmel felele, Perényit igen munkátlan embernek állítván..." Vukovics 483. Bezerédjhez: Beér—Csizmadia 544.
