F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.

Ezt valószínűleg a Bécsben székelő magyar miniszter kapta kézhez, hiszen a királyi felségjogokkal kapcsolatos okmányokra neki kellett kézjegyét is rávezetnie. A miniszterelnöknek, az egyes minisztereknek és minisztériumoknak, kisebb hivata­loknak külön-külön pecséteket vésettek. 44 További problémaként jelezte az alkancellár azoknak az ügyeknek az intézését, amelyek a kancellária mint hiteles hely elé tartoztak: betétemények, örökfelvallások, végrendeletek őrzése és kiadása. Ennek eldöntése sürgős napi feladat volt, mert a felek kérése nyomán ilyen jellegű iratok kiadása nem tagadtathatott meg. Intézkedni kellett továbbá olyan ügykörökről, amelyekről a törvény meg sem emlékezett: a kegyelemosztási jogokról (nem tévesztendő össze a kegyelmezessél), amelyek magukba foglalták a szabadalmak és kiváltságok kiadását, a születés törvényesítését, az előnevek adományozását stb., és igen gyakori ügyek voltak. Nem volt tudomása a kancelláriának arról sem, hogyan intézik majd a Bécsben elhunyt magyarok vagyoni ügyeit, ki végzi az ott lakó magyarokra vonatkozó nyomozásokat, kézbesítéseket stb. Ezeket korábban a kancellária hites jegyzői végezték. Hátra volt még annak a tisztázása is, hogy a külügyminiszter intézi-e az addig a tanácsosok által végzett tanühitelesítéseket, a csődök hirdetését, az oklevelek hitelesítését (legislatio), az útlevelek kiadását. Megmarad-e — tudakolta a kancellária — a szegények ügyvédje, aki külön udvari fizetésért intézte a szegényebb folyamodók és raboskodók ügyeit. 45 Az e problémafelvető iratra küldött válaszról nincs ismert adatunk; a feloszlatott udvari hivatal nem is tarthatott rá igényt. Az ügyek hovatartozásáról a felmerült szükséglet szerint döntöttek; átfogó, végleges szabályozás általában nem született. A megszüntetett kormányszervek április végén beszüntették működésüket, átadták a helyet a szerveződő minisztériumoknak, elintézés alatt levő irataikat szétosztották a minisztériumok között, irattáraik Bécsből lekerültek a magyar fővárosba, hogy ott az új kormányadminisztráció közös előirattárát alkossák. 3. A NÁDORI MÉLTÓSÁG ÉS A MINISZTÉRIUM VISZONYA Magyarországon sajátságos helyzetet teremtett, hogy a felelős kormány és az uralkodó között egy középkori eredetű méltóság állt, a nádori. A Mátyás uralkodása idején, 1485-ben született nádori törvénycikkek szerint ő a király helyettese, távollétében helytartója, az ország első zászlósa, főkapitány, az ország legfőbb bírája, a kunok kapitánya, Dalmácia bírája. Az idő folyamán újabb 44 A pecsétek formájáról, a megelőző nagy-, közép- és kiscímer továbbéléséről és 1848—49-es változataikról lásd: Kumorovitz 227—230. 45 Szögyény a nádorhoz, 1848. ápr. 15. István nádor Ita, Miniszteri 1848:924. sz. (A felsorolt problémák megoldásaira az egyes minisztériumoknál térünk ki. Az erdélyi kancellária sorsáról az erdélyi átszervezésről szóló részben esik szó.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom