F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.
közvéleménnyel december 18-án tudatta a bizottmány a bizottmányi tagok referenciáit, 74 egyesek már új feladatokkal ellátva hátat is fordítottak a fővárosnak. Ezután is a bizottmány elnökének vállán nyugodott a feladatok nagy része; ehhez a minisztériumok lelassult adminisztrációja nyújtott némi segítséget. A lázas munka a bizottmány elnökének irodájában folyt, amely egyben az egész bizottmány adminisztrációját lebonyolította. 75 Nem sikerült az országgyűlés igyekezete a bizottmány működésének korlátok közé szorítására; ehhez lett volna eszköz a minisztériumi szervezet, amely nem kollegiális döntések alapján dolgozik, s amellyel kapcsolatban törvényadta szabályok voltak a képviselőház kezében a felelősségrevonáshoz is. Továbbra is megmaradt Kossuth kiemelt szerepe, amelyben sok képviselő és politikus egyeduralmat, diktatúrát vélt felfedezni. A referenciák létrehozásával ugyanis megritkultak a bizottmányi ülések, anélkül, hogy a referensek valóban működtek volna teljes létszámban. Maga Kossuth és a bizottmány is elismerte az átszervezési kísérlet kudarcát, amikor Kossuth a bizottmány tagjainak juttatandó miniszteri fizetéssel kapcsolatban azt üzente a Háznak, hogy ezt a fizetést semmiképp sem fogadhatják el azok, akik a Ház megbízásából vezetik a kormány ügyeit. Ennek akceptálásával a házelnök javaslatára napidíjat kaptak a miniszteri fizetés arányában azok, akik ténylegesen részt vettek a bizottmányi munkában. 76 effrontenia vagy calcutusl ... A dolog nem érdemes, hogy releváltassék, de igazán bosszant." 1526 utáni gyűjtemény, Irányi. Ugyané témáról Mérey Mórné Bikkesy Konstanza levelét közli Kossuthhoz: Waldapfel 1950—1965. IV. 145—146. E levél szerint ő is közbenjárt Kossuthnál Pulszky érdekében, noha eredetileg rokonát, Bikessy Alajost küldték volna Angliába. Bikessy csupán a Függetlenségi Nyilatkozatot adta át Palmerstonnak. Az országgyűlésen a távolmaradt képviselők igazolása során kérdést intéztek a bizottmányhoz Pulszky távollétéről, hogy vajon kiküldetésben van-e. Beér— Csizmadia 387.; Közlöny 1849. márc. 28. Irányi határozottan állította — Kossuth nevében is —, hogy nem kapott a bizottmánytól kiküldetést. (A magunk részéről nem találtuk meg a bizottmány válaszát az országgyűlési kötetben.) Az igazoló választmány lemondottnak tekintette. (1849. márc. 19.) A választmány elnöke Irányi Dániel volt. Beér—Csizmadia 846. Szemere szerint Kossuth — ha szerette volna is — nem válaszolhatott igennel a képviselőház kérdésére, annál is inkább, mert maga beszélt Pulszky szökéséről. 1849 májusában, egy minisztertanácsi ülésen azonban maga vetette fel, hogy célszerű a helyszínen levő Pulszkyt megbízni a londoni ügyek vitelével. Batthyány Kázmér jún. 14-én egyszerű levélben bízta meg a londoni ügyvivöséggel. Szemere 1853. III. Abt. 150—151. 74 Szabó 1948. 119—120. 75 Szabó szerint „a forradalmi magyar kormány a valóságban már ekkor egyre jobban azonosulni kezdett magával Kossuthtal, a minisztériumokat egybefogó testületi kormánynak, elnöki irodájánál fogva, egyetlen állandó hivatalszerü tevékenységet kifejteni tudó fejével". Uo. 76 Közlöny, 1848. dec. 21. A Ház eme határozatának foganatosítása csak dec. 30-án született meg, ekkor írt át Kossuth a Pénzügyminisztériumnak e tárgyban. Kossuth mint elnök a miniszterelnök évi 20 000 pfrt-ja arányában, a tagok a miniszteri évi 12 000 pfrt arányában kapták a napidíjat. Kossuth nem fogadta el a miniszterelnök évi 2000 Ft-os pótlékát, amely a miniszterelnökök részére az országgyűlés idejére asztala vitelére járt. A napidíj a tagokat okt. 1-től illette meg. Ez az okt. 1-i határnap bizonyítja, hogy maguk az OHB tagjai az okt. 8-i dátumot tartották a bizottmány születési idejének, amikor a kormányzást ténylegesen kézbe vették. (Egyébként az OHB egyik tagja, Szemere visszaemlékező
