F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

érdekében hamarosan ügy vitelszervezési javaslatot nyújt be a Házhoz.

52 Másnap azonban Pázmándy Dénes képviselőházi elnök, a bizottmánynak is tagja, a bizottmány nevében bejelentette, hogy „a körülmények változtával az ország kormányzata felett intézkedni még nem tartja szükségesnek és azért véleményének bemutatásával is késett".

53 Hogy pontosan mi indította a bizottmányt a visszahúzódásra, nem ismert. Valószínű, hogy már ekkor volt hírük Batthyány lemondásáról és Vay kinevezéséről, ugyanis egy másik, október 3-án tárgyalt téma során a bizottmány szükségesnek tartotta leszögezni: „a bizottmány magát sem provisorius rendes kormánynak, sem a minisztériumot pótló helyettes hatalomnak nem tekinti, hanem csak arra hivatva és felhatalmazva érzi magát, hogy intézkedéseivel a honvédi erőt nevelje, és a kormányzat nélküli országot az anarchiába süllyedéstől megóvja". Közelebbi ok megjelölése nélkül az elnök csupán annyival okolta e bejelentését, hogy az események állandóan változnak, s várhatóan vagy új minisztériuma, vagy „consolidált más kormánya" lesz az országnak.

54

Október 8-án azután — az október 3-i királyi leirat hatására — a már említett határozatban az országgyűlés a bizottmányt éppen „provisorius rendes kormánnyá" és „minisztériumot pótló helyettes hatalommá" nyilvánította. Október 15-én az országgyűlés elfogadta azt a határozatot, amely tudatta az ország „minden hatóságaival], tisztviselői[vel], polgáraival] ... [és] különösen a magyar hadsereg tiszteifvel]..., hogy a nemzet képviselői és a honvédelmi bizotmány rendeletei iránt engedelmességgel tartoznak, ... ki ellenkezőleg cselekszik, a hazaárulás bűnébe esik".

55 A határozat szerint, amit a felsőház egyhangúlag elfogadott, tüstént el kellett bocsátani a szolgálatból azt, aki az országgyűlésnek és a bizottmánynak a feltétlen engedelmességet meg nem fogadja. Október 15-e a hivatalnokok és katonák szolgálata szempontjából a magyar hatóságok előtt éppen olyan fontossággal bírt, mint majd később az osztrák igazoló bizottságok előtt október 3-a. A külföldön tartózkodó magyarok — ha távollétük okául elfogadható indokot nem tudtak felhozni — a honárulás bűnében marasztaltattak el. Nagyon fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy ez a lépés nem jelentette az osztrák uralkodói házzal való szakítást, noha csapataink harcban álltak és senkinek nem lehettek kétségei a király szándékai felől. Az országgyűlés a bizottmány megalakulása után is felügyelt arra, hogy a kinevezések, fontosabb intézkedések a „haza és a király nevében" szülessenek.

56 A szabályozatlan ügyintézés miatt a gyakorlat úgy alakult, hogy majdnem minden ügyet a bizottmány elé utaltak; a minisztériumok csak a kisebb " Közlöny, 1848. okt. 4.; Beér—Csizmadia 259. Ugyanezen az ülésen Pap Pál képviselő (Kápolna, Heves m.) kifogásolta a bizottmányban tapasztaltakat: 13 kérelmezőt két óra alatt sem intéztek el. Közlöny, 1848. okt. 4. 53 Beér—Csizmadia 260. 54 Uo. 261.; Közlöny, 1848. okt. 5. 55 Közlöny. 1848. okt. 19. 56 Az OHB a Hm.-nak, nov. 12.: „Miután a honvédelmi bizottmány gyakorolja a haza és a király nevében a teljes hatalmat..." OHB 1848:2857. eln. sz.