F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

közmunkák ügyeit pedig valószínűleg Szentkirályi kapta volna.

6 A nyolcadik miniszter személyéről még nem döntött az elnök. E névsorról Mészáros találóan jegyezte meg később, hogy lehetetlen lett volna ezt el nem fogadni a bécsi kormánynak, ha csak „parányi kiegyenlítési kedve" is van.

7 Az ideiglenes miniszterelnök politikailag, katonailag súlyos helyzetben levő ország élén állt; munkájában nem volt elég a napi problémákkal viaskodnia, ki kellett védenie a bécsi felsőbbség állandó gáncsvetéseit, gyanúját, ellenséges intézkedéseit, másrészről tetteit meg kellett védenie az őt erélytelenséggel, hintapolitikával vádoló forradalmi közvéleménnyel szemben is. Az országgyűlés radikalizálódó és már radikális része nem hagyta elaludni az egyszer már felvetett eszmét a miniszterelnök mellé adandó országgyűlési honvédelmi választmányról, ami ellen tiltakozott 15-én Batthyány Lajos. A szeptember 21 -i ülésen az elnök bejelentette, hogy a szavazás alapján a Honvédelmi Bizottmány tagjai lettek: Kossuth Lajos, Nyáry Pál, Madarász László, Pálflfy János, Patay József, Zsembery Imre.

8 E naptól számíthatjuk a bizottmány formális létrejöttét, a kormányzás de facto átvétele későbbi időponthoz fűződik. Szeptember 22-én Kossuth két nehéz kérdésben interpellálta Batthyány Lajost: szankcionálta-e a király a felterjesztett miniszteri névsort; kéri-e maga mellé Batthyány az országgyűlési honvédelmi választmányt vagy bármilyen más segítséget, hogy megbirkózhasson a rendkívüli feladatokkal? Ha nincs szentesítve az új minisztérium — folytatta Kossuth —, akkor foglalják el helyüket a miniszterjelöltek (ahogyan ez az első minisztérium esetében történt április 1 l-e előtt, de egy egészen más politikai szituációban, amikor biztosra lehetett venni a jelöltek helyben hagyását), vagy küldjön a Ház egy komitét a miniszterelnök mellé, mert egy ember nem győzheti az egész ország irányítását. A vita, amely ennek nyomán kialakult, éles politikai vita volt, amelyben a radikálisok és a legális téren maradni kívánók nézetei és akarata ütközött össze. Deák elegendő segítségnek tartotta a miniszterelnök mellett az államtitkárok munkáját, Madarász László és Kossuth szerint a jelenlegi nehéz helyzetben ez édeskevés. Deák féltette a miniszteri erély érvényesülését több tanácsos mellett, Kossuthék ebben látták az ösztönző erőt.

9 A miniszterelnök a hozzá a Ház interpellációjával kiküldött Kazinczy Gábornak tudomására hozta, hogy noha a miniszterjelöltek még nincsenek megerősítve, a 6 Batthyány felterjesztése az uralkodóhoz, másolat. Király személye kör. mm, Elnöki 1848:1401. eln. sz.; Batthyány Beöthy Ödön országos biztoshoz, szept. 18. Batthyány min. eln. iratai 1848:656. eln. sz. 7 Mészáros Lázár I. 174. 8 Patay József 1848-ban Szabolcs megye főispánja, a monori kerület képviselője, 1849. jún. 14-től jászkun főkapitány. Beér—Csizmadia 21.; KLÖM XV. 550. (2. jegyzet). Zsembery Imre (1804—1898) volt alispán, Németi (Hont m.) követe. 1849-ben nem jelent meg Debrecenben. Beér—Csizmadia 21., 246. A választás menetére egyedül Madarász nyújt támpontot. Eszerint a szavazás elhatározása (szept. 15.) és a kihirdetés (21-e) között eltelt időt a személyek körüli vita okozta. Ember 1948.153. (7. jegyzet); Ember 1952. 182. — Závodszky 357. szerint az elnök a már meglevő eredményt eltitkolta, várt a Batthyány által felterjesztett minisztérium megerősítésére. Ehhez — szokás szerint — adatot nem hoz. 9 Közlöny, 1848. szept. 24.