F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.
nádorhoz küldöttséget intézett. Ő főhercegsége a kérelmet nem teljesíthetni nyilvánítván, tegnap estve [12-én] újólag engem bízott meg a miniszterelnökséggel s az új minisztérium alakításával, azon ígérete mellett: hogy br. Jellasichnak és seregének visszavonulását kieszközölendi. Ezen feltétel alatt tehát én a miniszterelnökséget Ő Felsége jóváhagyásáig ismét elvállaltam s az ország kormányát átvettem." 102 A Kossuth Lajos összes műveiben közölt levélben foglaltakkal vitatkozik a jegyzetben a szerkesztő Sinkovics István Kossuth miniszterelnöki jelölését illetően. Az tény, hogy a nádorhoz a küldöttség nem ebben a formában vitte a Ház határozatát, de az országgyűlésen, a megelőző vitában ez a javaslat elhangzott; az események egymásutánjában ez a grádus is létezett. A szeptember 11-i esti tanácskozáson Batthyány egyik hozzászólásában kitért arra, hogy a nehéz időkben mennyire fontos az egyetértés a nemzet egészével, és őt az utóbbi időben a tömegek részéről igen sok bírálat érte erélytelen politikájáért. Ezért javasolta, hogy Kossuthot bízzák meg a kormány vezetésével, akiben a „közbizodalom" van. Kossuth örömmel vállalta volna a megbízást („nem leszjek] beteg azért sem, míg a haza veszélyben van"), Madarász László pedig határozatba kívánta foglaltatni, hogy Kossuth a kormányt egy személyben vigye. A Ház küldöttsége végül is a Nyáry által javasolt szöveget vitte a nádorhoz, amely szerint: Kossuthot és Szemerét utasítja a Ház a tisztükben való maradásra, hogy ellenjegyezhessék majd az új minisztérium kinevezését, s addig is vigyék az ügyeket. Mészáros a hadügyi tárca ideiglenes megtartására szólíttatott fel. 103 Arról nem született határozat, hogy a megmaradt miniszterek közül ki a primus inter pares, de a 12-i ülések jegyzőkönyvei szerint mindkettőjüket ideiglenes miniszterelnökként kezelték. 104 Az említett 11-i képviselőházi határozat meghozatala után Kossuth rögtön intézkedett, hogy az államtitkárok az ülés után nála jelentkezzenek, s szakértelmükkel a két minisztert támogassák munkájában. Erre külön felhívjuk a figyelmet, mert ez közvetlen előzménye az Országos Honvédelmi Bizottmány államtitkári referens-szolgálatának. 105 Az országgyűlési küldöttség tehát átadta a fenti határozatot a nádornak még 11én este. A főherceg a küldöttséggel való tárgyalás során mentegetődzött, mondván, hogy levelében csak a kormányzásban való támogatást kérte az országgyűléstől, s maga is tiszteletben tartja a törvényeket. 106 A nádor valóságos elképzeléseit elárulja az az el nem küldött, 12-én kelt rendelet, amely az államtitkárokat a minisztérium lemondásáról értesíti és a minisztériumok vezetésével őket az új kormányzat létrejöttéig megbízza. A miniszterek által kiadványozni szokott ügyeket a nádor • 102 KLÖM XII. 940—941. 103 Közlöny, szept. 13.; Beér—Csizmadia 219. 104 Beér—Csizmadia 221., 223. szerint Kossuth „ideiglenes ministerkormányzattal megbízott pénzügyminister". Szemere: „Belügyminister úr, mint ideiglenes ministerelnök" Pm, Só- és pénztári 1848:1. kfő, 44. tétel, 1848. szept. 12. 750/ONHT. eln. sz. Baldacci aláírásával. 105 Közlöny, szept. 13. Ugyancsak ekkor járult hozzá az országgyűlés az 5 Ft-os bankjegyek kibocsátásához és ahhoz, hogy a sorkatonaságból át lehessen lépni a honvédseregbe. •óé Beér—Csizmadia 220—222.
