F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.
Még mielőtt ez bekövetkezett volna, a két miniszter hazaérkezése előtt a bécsi sikertelenség láttán a nádor igyekezett itthon az események irányítását a maga kezébe venni. Hogy megszegte a Batthyánynak szeptember 4-én ígérteket, abban a pesti forradalmi hangulatnak volt szerepe, önálló törekvések irányították lépéseit, de nem az udvarra veszélyesek, hanem éppen a magyar minisztériumra és önállóságára nézve. Ugyanazon a napon, amikor Batthyányt nyugtatta a kilátások felől, Ferenc Károly főherceghez írott levelében saját hatalomátvételének eshetőségeit és formáját latolgatta. „Mindazok után, ami történt, a jelenlegi magyar minisztérium állását nem tarthatja — meggondolandó tehát, hogy a hatalmat vagy maga a törvényhozó testület gyakorolja, amelyhez a francia forradalom szolgáltatja a példát, vagy a hatalmat abban a pillanatban, amikor a minisztérium lemondott róla, én ragadom meg, hogy azt — kötelességem szerint — a dinasztia érdekében gyakoroljam." Anyagi (katonai?) erők hiányában rá lesz utalva ugyan az országgyűlésre, de reméli, hogy a köztük levő viszony elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy egy időre rendkívüli hatalmat biztosítson a számára (eine discretionare Gewalt), amíg az országban helyreáll a rend. Azt sem tartja titokban a nádor, hogy mit tenne e rendkívüli hatalommal: országgyűlés feloszlatása, népgyűlések, bankettek és más hasonló forradalmi megmozdulások megakadályozása, új kormányzó szervek létrehozása, mérsékelt politikusok felhasználása stb. Biztosítja a főherceget, hogy csak a horvát—szerb viszály által okozott zavarok kibogozására használná fel ezt a hatalmat. Az osztrák minisztérium emlékirata még élénken kísérthetett a nádor gondolataiban, amelyben a bajok egyik fő forrásául az ő tisztét jelölte meg. Ezért ígéri erősen, hogy semmit nem tesz Ferenc Károly, illetve az uralkodó hozzájárulása nélkül, mivel e körülmények között a sikeres működés „sine qua non-ja a feltétel nélküli bizalom, a nyílt játék" (unbedingtes Vertrauen, offenes Spiel). „Becsületszóra higyjétek el nekem — írja —, hogy csak a dinasztia érdekét és az Ausztriával szövetséges Magyarország javát nézem ..." Némi fenyegetést is vegyít szavaiba, amikor Kossuth és Nyáry nevét emlegeti. 83 Megdöbbentőek ezek a sorok, hasonlóan a magyarbarátként elkönyvelt nádor márciusi leveleihez, amelyek 1848 végén kerültek napvilágra. A nádor nem maradt meg a leveleknél és az ígéreteknél. A nyárvégi napokban, a minisztériumi krízis idején a nádor körül „egy egészen kicsi kamarilla" 84 képződött. Duschek minisztertől tudjuk, hogy e körhöz tartozott gr. Zichy Ferenc, br. Wenkheim Béla (főudvarmester), s ő maga is. 85 A nádor olyan tanácsokat kapott tőlük, miszerint az első adandó alkalommal iktassa ki a kormányból Kossuthot, szervezzen egy olyan átmeneti minisztériumot az országgyűlés megkérdezése nélkül, amely a birodalom érdekeit szolgálja. Közösen latolgatták a főváros hirtelen megszállásának 83 Károlyi 1932. II. 7—9. Károlyi 1932. I. 110. szerint a nádor a szeptember eleji viharos napokban kezdett a hatalom átvételének gondolatával foglalkozni, amikor Kossuth egy magánbeszélgetés során felajánlotta neki a koronát. 84 Jósika 1851. I. 101. 85 Duschek-per fol. 559. 1850. máj. 15-i kihallgatása.
