F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.
törvénycikkek, születtek a nádori hatalom mibenlétéről, hatalma korlátairól. 1848ban ő volt a Pest-Pilis-Solt törvényesen egyesült megyék örökös főispánja, a jászkun gróf, a helytartótanács és a hétszemélyes főbíróság elnöke. Az áprilisi törvények megszületése idején — amint erről korábban szóltunk — a nádori méltósággal kapcsolatban legfőképpen arról folyt a vita, hogy a III. tc. 2. §-ában kijelentett személyi sérthetetlenség minden nádorra vagy csak Istvánra értendő-e. Az udvar törekvéseinek megfelelően ezt a felségjogot csak Istvánra korlátozták. Mind ez, mind a helytartóság, a királyi helyettesség problémája kapcsolatban állt az uralkodó abszolút hatalmának kérdésével. Az idegen uralkodói ház a felségjogokkal felruházott nádorban potenciális ellenkirályt látott, még így is, hogy a nádori méltóságot nem magyar főúr, hanem egy Habsburgfőherceg viselte. Elméletileg volt alapja a félelemnek, s különösen jó alkalom kínálkozott volna a felelős kormány megszületése idején egy erre alkalmas nádor számára önálló törekvései érvényesítésére. Ha nem is egy ellenkirályság lett volna az eredmény, de akárcsak egy királyi helytartó által kormányzott, Ausztriához a perszonálunió laza szálával kapcsolódó, polgári parlamentáris kormány által igazgatott Magyarország, ez a Habsburgok számára — lényegében — az ország elvesztésével lett volna egyenlő. Ez a lehetőség 46 1848 egész nyarán feszültséget teremtően éreztette hatását a politikai légkörben. A nádor politikusi alkatából következően azonban ez a lehetőség egyáltalán nem volt reális. Ingadozó magatartásával inkább szolgálta az udvar törekvéseit a magyarok között, semmint következetesen képviselte volna a magyar érdekeket az udvar és az osztrák minisztérium akaratával szemben. Nem kétséges, hogy a nádor — mint magánember — a két törekvés Szküllája és Kharübdisze között őrlődött, illetve felőrlődött. Az 1848-as törvények alkotóiban fel sem merült — nem is merülhetett — az a lehetőség, hogy a nádori funkciót megkérdőjelezzék, holott joggal tehették volna. A felelős kormányzás mellett és a királyi helytartói funkció gyakorlásának az udvar által való meghiúsítása következtében a nádori méltóság nélkülözhető lett volna a magyar kormányzatban. Az új törvények szabályozták a nádor királyhelyettesi teendőit, nádori teendőit, ezek többnyire a kinevezésekre szorítkoztak. A külön nádori törvénycikk csak részleteiben szabályozta a nádor egyéb funkcióiban előállott változásokat, ezért később kiegészítő miniszteri rendeletekkel kellett a felvetődő problémákat megoldani. A nádorra vonatkozó 1848-as törvénycikkek: 1848:11. tc: a nádorrá választásról. 1848:111. tc. 2. §: a nádor és királyi helytartó a király távollétében „a végrehajtó hatalmat a törvény és alkotmány ösvényén teljes hatalommal gyakorolja"; István nádor személye sérthetetlen. < 46 A Márczius Tizenötödikéten 1848. máj. I9-én a nádor királyságáról megjelent egy hír. A máj. 20-i minisztertanács rendelkezett az újság 56. számának lefoglalásáról a hamis hír közlése miatt. Lásd erről Vrbán 1970a.
