F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
II. Batthyány Lajos miniszterelnöksége (az első magyar felelős minisztérium),1848. április 11.—szeptember 11.
szolgált a minisztérium hivatalba lépéséig, annak megszervezéséig egy olyan fővárosban, amely kevesellette az országgyűlés Pozsonyban végzett munkáját. Segítség volt abban az országra szóló feladatban, amelyet a miniszterelnök kinevezésében kapott, a közcsendre ügyelésben. Ehhez ugyanis a még fungáló régi kormányszékeken kívül Batthyány Lajosnak semmi más eszköz nem volt a kezében. A közrend megőrzése volt a szerveződő új adminisztráció egyik legfőbb gondja. Elejét akarták venni minden olyan társadalmi és nemzetiségi mozgalomnak, amely a nemesi osztályuralmat és az Ausztriával való jószomszédi viszonyt veszélyeztethette volna. A szervezés minden vonatkozásában megfigyelhetjük ezt a törekvést: a miniszterelnök első körlevelei a közcsend kérdésével foglalkoztak; a miniszteri bizottmány a közcsend megóvása érdekében jött létre, s az új minisztérium is, első ülései egyikén, április 20-án „a közcsend további fenntartása" érdekében követelte Esterházy Pál miniszter útján az udvartól a Galíciában és Morvaországban állomásozó magyar katonaság hazahozatalát (2. pont). A nemzetőrség életre hívását a közcsendet veszélyeztető nemzetiségi mozgalmak sürgették, mivel a magyarországi sorkatonaság engedelmessége a minisztérium iránt fölöttébb kérdéses volt. Ez utóbbi kérdés az április 26-i minisztertanácsi ülésen szerepelt (1. pont). Az első magyar felelős minisztérium, és még ezt megelőzően is a miniszterelnök első főbb teendői voltak a közcsendre ügyelés biztosítása mellett a már érintett országgyűlési és bécsi törvény tárgyalások, a minisztériumok személyzetének kiválogatása. A minisztériumok szervezésének munkájában Batthyány Lajos legfőbb segítője Szemere Bertalan belügyminiszter-jelölt volt. Ő nyilvánvalóan Nyáry Pál háttérbe — ellenzékbe — húzódása miatt kerülhetett közel e feladatokhoz. Saját belügyminiszteri iratai sok, lényegében a miniszterelnöki feladatkörbe vágó, az egész minisztériumra vonatkozó tervezetet, kimutatást tartalmaznak. 26 A minisztérium 1848. április 15-i tanácskozásáról proklamációt intézett az országhoz a miniszteriális kormányzás megkezdéséről: a kormányt átveszi és a törvény, a szabadság, a rend érdekében minden honpolgárt felkér közreműködésre. Ugyanekkor mondták ki a megyei önkormányzatokra nézve oly sérelmes adminisztrátori hivatalok megszüntetését is. Noha a legelső, 1848. április 12-i minisztertanácsi ülés már határozott a törvény által megszüntetett kormányszékek felszámolásáról (6. pont), a minisztérium ügyintézése csak április végén, május elején indult be ténylegesen, addig tartott a kormányszékek számára az átmeneti időszak. Ez alatt a kancellária, helytartótanács és magyar kamara számára a további fennmaradást ígérő reménység és az erről való lemondás időszakai váltakoztak. Utalunk itt a törvényjavaslatok tárgyalása idején felmerült olyan elképzelésekre, amelyek szerint a régi kormányszékek töltötték volna be az új típusú adminisztráció szerepét. Ezenkívül mind az udvar, mind az 26 Erről megemlékezett Csengery 1870. 273. is. A levéltári anyagban ezek a tervezetek, fogalmazványok a Bm, Szemere miniszteri I. alatt találhatók. 4 F. Kiss Erzsébet 49
