F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XIV. Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium
kormány megszületésekor nagy reményeket tápláltak a szakma fellendülését illetően. 25 Az építési igazgatóság azon mérnökei, akik alapítványi pénzen úrbéri méréseket végeztek az alapítványi birtokokon, munkanélkülivé váltak. 26 Az építési igazgatóság, a mérnökök 1848-as hátrányos helyzete hozzájárult ahhoz, hogy az igazgatóság személyzete 1848. december végén Pesten maradt, sőt, az osztrákoktól várták majd harmadik éve zajló átszervezési problémájuk végleges megoldását is. Az ideiglenes polgári közigazgatás kamarai osztályának azonban csak arra volt lehetősége, hogy 1. számú rendeletével az építési igazgatóságot visszahelyezze korábbi, a helytartótanács alatti helyzetébe. 27 Széchenyi István közlekedési minisztériumi költségvetése felölelte mindazokat az elképzeléseket, amelyeket a jeles közlekedési politikus és szakember az akkori helyzetben — békés viszonyokra gondolva — szükségesnek tartott az ország fejlesztése szempontjából. Többször hangsúlyozta a költségvetés országgyűlési vitája során, hogy ezek a munkálatok csak olyan időben mehetnek végbe, amikor az ország nem áll háborúban; a költségvetésben szereplő összegeket úgy kell tekinteni, mintegy hitellevelet, amellyel a miniszter csak megfelelő helyzetben élhet. A közlekedési költségvetést szeptember 1-én tárgyalta a Ház. Ekkor mind az ország, mind a közlekedési miniszter lázas napokat élt át. Az ország a nyílt háború küszöbén, a miniszter sírig tartó betegség kezdetén állott. A költségvetés közmunkaügyi összegeivel szemben ^nemcsak ezen őszi napon nyilvánult meg szkepszis, hanem már korábban, a pénzügyminiszter részéről is, a júliusi pénzügyi jelentés és költségvetés elkészítésekor. 28 Széchenyi az utolsó rendi országgyűlésen, 25 1848. ápr. 12-én a magyarországi mérnökök, mintegy 197 fö, élükön Zelenka Lajossal, Berger Lajossal, Vörös Zsigmonddal beadványukban a következő propoziciókat tették a miniszternek: a magyar mérnökök eddig is csak a lehetőségek hiánya miatt nem bizonyíthatták be tudásukat és képességüket a haza és a külföld előtt, de most teret kell nyitni számukra, hogy mindegyikük megmutathassa, mire képes. Ennek módjai: /, az állásokra magyar mérnökök alkalmaztassanak pártatlan elbírálással; 2. egy „országos közlekedési mérnöki központ" által technikai lapot adjanak ki, amelyben az összes közlekedési munkálatot részletesen ismertessék; 3. rendszeresen küldjenek ki külföldi tanulmányútra mérnököket; 4. minden állami munkálatot tekintsenek meg a mérnökök továbbképzés céljából; 5. a jelesebb matematikai munkákat fordítsák le magyarra, ezeket a szegényebb mérnökök kedvezményes áron vásárolhassák meg; „szorgalmat ébresztő" pályázatokat írjanak ki; 6. még az egyetem reformja előtt szabályozzák a mérnöki tanodát; 7. a mértékek országos rendezése. Közmunka, Elnöki 1848:12. közi. eln. sz. 26 Ezek közül többeket alkalmaztak az újonnan szervezett technikai osztályokban. Eötvös miniszter külön levélben ajánlotta őket Széchenyi István figyelmébe, s ezután is figyelemmel kísérte sorsukat, támogatva egyeseket. Közmunka, Elnöki 1848:77. közi. eln. sz. Az átiratot körözték a minisztérium osztályi között. Ilyenek alkalmazását említi Zelenka, Berger beadványa 1849. januárból: Abszolutizmuskori Itár, Id. polg. közig., Kebelbéli 1849:1. kfő, 2. tétel. Az országgyülésileg megszavazott budai városerősítési munka a kortársak szerint terv nélkül haladt. A Kossuth Hírlapja éppen az építési igazgatóság átszervezése után állás nélkül maradt mérnökök munkáját hiányolja: KH, 1848. szept. 23. 27 Almásy Móricz Szögyény Lászlóhoz. 1849. febr. 19.: Abszolutizmuskori Itár, Id. polg. közig., Kebelbéli 1849:1. kfő, 2. tétel; Jelentés az építési igazgatóság volt hivatalnokainak az udvarhoz hű magatartásáról. Almásy Móric a Finanzministeriumhoz, 1849. febr. 8.: ÖStA Finanzmm. 1849:3021. FM. sz.; Zelenka jelentett néhány kompromittáló kijelentést, s felsorolta a harcba vonultakat. Zelenka és Berger beadványa: Abszolutizmuskori Itár, Id. polg. közig., Kebelbéli 1849:1. kfő, 2. tétel. 28 Ungár 630. Kossuth expozéja erről: Beér—Csizmadia 773.
