F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XIV. Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium

A ,Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül" az 1847—1848-as országgyűlésre készült, és 1848. január 25-i kelettel jelent meg Pozsonyban nyomtatott formában. Az 1848:XXX. törvényt e javaslat alapján fogalmazta Szalay László.

4 A Javaslat szerint a végrehajtás két fő elve a felelősség és a központosítás. A felelősség „biztos, s gyakorlati értelme a végrehajtó parliamentalis állásában, ahhoz való viszonyában keresendő".

5 Ennek bővebb kifejtését a végrehajtó hatóságról írott fejezet adja: a közlekedési ügyek legfőbb magyarországi irányítója, végrehajtója a közlekedési igazgató, akit a király nevez ki, az országgyűlésnek felelős és mindkét táblán üléssel bír. Minden magyarországi közlekedési hivatalnokot az igazgató nevez ki és bocsát el; rendeletei minden hatóságra, minden polgárra egyformán kötelezőek és azokr rt csak az országgyűlésnek felel. A fentiek a legegyszerűbb, legtisztább leírását adják a független, felelős kormányzásnak. Noha Széchenyi a leghatározottabban ellene volt minden kontroverziának az uralkodói házzal, céljainak gyakorlati megvalósítása közben mégiscsak bele kellett ütköznie a magyar polgári fejlődés korlátaiba. Ahhoz, hogy a fejlődést előmozdító lépéseket szorgalmazhasson, ő maga is kénytelen volt forradalmi eszközökhöz nyúlni, tekintettel arra, hogy a független magyar parlamenti kormányzás is forradalmi eszköznek számított az osztrákok előtt. A másik elv, a központosított szervezet nemcsak modernnek számított, hanem egyedüli megoldása volt egy ország elmaradott közlekedése megújításának.

6 E cél érdekében minden közlekedési eszközt: hajózható folyók, tavak, kereskedelmi utak, országos felügyelet alá kívánt helyezni Széchenyi, és a közlekedési igazgató beleszólása nélkül semmilyen közlekedési eszközt nem engedett volna létrehozni. Széchenyi tudta, hogy e két elv nehezen fér meg a „törvényhozás mostani rendszerével",

7 de ezzel a kérdéssel nem kívánt foglalkozni. Hangsúlyozta azonban, hogy a létesítendő új közlekedési vezető szerv felelősségét és központi intézkedéseit — tekintve, hogy az országgyűlésnek felelős — az évenkénti országgyűlés szavatolhatja. Nem tudhatjuk, mennyiben látta biztosítva a forradalom előtt született Javaslat gyakorlati megvalósulását Széchenyi, hiszen az ebben leszögezett alapelvek egyedül a forradalmi helyzetben született áprilisi törvények alapján érvényesülhettek. Ha a közlekedési igazgatóság a helytartótanács keretében működött volna, ez eleve nem jelenthette volna az országgyűlésnek való felelősséget. Ha — tegyük fel — az uralkodó e tisztségre vonatkoztatva beleegyezett 4 Veress 221. 5 Javaslat 98. 5 „Hazánkban a közlekedések ügyét a véletlen vezette eddig. Egyes hatóságoknak, jobbadán pedig azokban egyes egyéniségeknek tevékenysége állított ugyan elő az ország némely vidékein jó utakat; de azoknak iránya, fentartása,, használhatósága mindig egyéniségek nézeteitül s erélyétül függött." Uo. 13. „A közlekedési ügy az, mely körül sem egyesek, sem hatóságok önálló és szétoszlott munkássága sikerhez nem vezethet; miben, valamint csak minden erők egyesített munkássága állíthat ki valami egészet s nagyobbszerüt, úgy annak létesítését máskép, mint központosított országos fölügyelet alatt, vezetni teljes lehetetlen." Uo. 14. 7 Uo. 101.