F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XIII. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium

minisztérium valamennyi ügyét. (A debreceni egyesített iratsorozattól eltérően 1849. május—júniusban Pesten osztályonként kezelték az iratokat.) 1849. július 28-án a VKM 14 tagja kelt útra Szegedről Arad felé az országos rendőrség által biztosított előfogatokon.

88 Hajdú Jánossal együtt megállapíthatjuk, hogy Eötvös után az 1848—1849-es VKM története érdemben lezárult. Szász Károly megkísérelte a megkezdett utat tovább folytatni, de nem volt elég lehetősége. A debreceni időszak csak „vegetálás", Horváth Mihálynak pedig már nem nyílt módja semmi lényeges intézkedésre. Két évtized csönd következett a magyar kultúrpolitikában.

89 3. ÜGYVITEL, HIVATALI ELHELYEZKEDÉS A VKM csak 1848. augusztus 27-én kapott ügyviteli utasítást, amely szeptember 1-én lépett érvénybe. Addig egy említésre méltó intézkedésről tudunk, amely szerint a „nem érdemleges" kiadványokat a miniszter helyett osztályigazgató, referens tanácsos vagy titkár is aláírhatta, de ezt a miniszterelnök nem engedte a gyakorlatban szokássá válni.

90 Az augusztus 27-i utasítás külön részei vonatkoztak a miniszteri irodára, az osztályokra és a minisztériumi segédhivatalra, a minisztériumi irodára. Lényegében az addigi gyakorlatot rögzítette, amely helytartótanácsi alapokon nyugodott. A miniszteri iratokat külön iktatták és külön is tárolták az iktatószámok sorrendjében. Ettől csak azokban az időszakokban tértek el, amikor a minisztérium osztályai szervezetileg nem elkülönülten dolgoztak, tehát Debrecenben és Szegeden. Az 1849. júniusi hónap kivételével az 1849-es elnöki iratok is a közös sorozatban találhatók. A megmaradt elnöki iktatókönyv hiányos. 1848-ból a 627— 800. közötti (szeptember 2.—december 12.), 1849-ből a 952—1073. közötti (június 9—30.) számokat tartalmazza. 1848 nyarára vonatkozóan nem maradt ránk elnöki iktatókönyv. Egyes, főleg 1848. augusztusi m-mel jelölt elnöki, miniszteri iratokon láthatók „államtitkári" jelzések is, pl. 1848:557. miniszteri szám, 1/546. államtitkári szám, 1848. augusztus 7. Az államtitkár így jelölte az elintézése elé utalt elnöki ügyeket. Az l-es quasi gyűjtőszám volt, törve a folyószámmal. Az osztályok iratait közösen iktatták a minisztériumi segédhivatalban, ahol a központi számmal együtt vagy osztályt jelző betűjelet is kaptak (1848. szeptemberig és 1849), vagy osztályiktatói számot (1848. szeptember—december). Az elnöki iratok megkülönböztető jele az m betű (miniszteri) volt. A debreceni és szegedi korszakban minden minisztériumi iraton szerepelt az M jel (minisztériumi). A központi iktatói könyvek nem maradtak fenn, csupán egyetlen mutató. (Rovatai: •.• 88 Uo. 1849:1431. m. sz. 89 Hajdú 261. 90 VKM a miniszterelnöknek, 1848. júl. 24.: VKM Elnöki 1848:498. m. sz., 1/537. át-i szám. Az utasítás: 1848/49-i Mm, Vegyes VKM aug. 27.