F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XIII. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium

Kezdetben államtitkári hivatalnak nevezték a minisztertanács utasításának megfelelően, majd augusztus 11-én Eötvös átszervezte és miniszteri irodára változtatta meg a nevét.

10 Augusztus hónapban, 27-én ügyviteli utasítást is kapott az egész minisztérium, amely szeptember elején lépett életbe.

11 Szeptember elején bizonyos személyi változások is történtek az irodában. Markovics tanácsosként átkerült a katolikus osztályba, egy üres állásra. Az irodai titkár helye év végéig üres maradt, mivel miniszter nem volt. Ezzel egy időben Kelemen Lajos titkárrá lépett elő, és helyettes elnöki titkári teendőket végzett. A miniszter lemondása és távozása után — ha másban nem is — az elnevezésben újra változás történt, újra államtitkári hivatalnak nevezték az irodát, minden bizonnyal azért, mert a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot az államtitkár vezette. December elején az egész minisztériumban megfigyelhető személyi mozgatás, átszervezés az államtitkári hivatalt sem kerülte el. Ebeczky Emilt áthelyezték az alapítványi osztályra, az államtitkári hivatal igen csekély létszámmal végezte tovább munkáját: Kelemen Lajos titkár, Koronka Lajos fogalmazó és két írnok személyében. Az iroda, illetve a hivatal feladatai: osztályok, segédhivatalok, alapítványi számvevőségek és pénztárak, a gazdasági főfelügyelő közvetlen irányítása; elnöki ügyek: bizalmas személyzeti; a posta átvétele, elnöki ügyek adminisztrálása, kiadványok aláíratása. Katolikus egyházi osztály. A római és a görög katolikus egyház ügyeivel foglalkozott. Tárgykörébe tartozott: lelkészek és segédlelkészek ellátása, alkalmazása, ezek parochiái; püspökök kinevezése, halálozása; kanonokok, prépostok, apátok kinevezése; egyházi személyek nyugpénzei; szerzetesrendek és azokat illető tárgyak; katolikus iskolamesterek, tanítók és kántorok illetményeinek pótlása; káptalani helyettesek kinevezése és halálozása; a katolikus házasulandók közti atyafiság és sógorság akadály alóli fölmentő és elbocsátó levelek eszközlése; templomok és paplakok építése és javítása; növendék és elaggott papok intézete és ezek számadása; kegyes és egyházmegyei alapítványok, egyházi hagyatékok és ezek számadásai; egyházi alapérték és rendezett püspökségek fölös jövedelme (igazgatási szempontból); a görög egyesült egyház papjainak özvegyei és árvái; Pázmán papnevelő és bécsi lelkészintézet; végrendelet nélkül elhalt egyházi személyek hagyatéka; katonai végvidéki lelkészek és parochiák, tábori lelkészek. A tábori lelkészség szervezetileg egészen katonai volt. E minisztérium csak vallási szempontból foglalkozott ilyen ügyekkel. Hajdú János munkájában csak a kezdetekről szól, figyelmen kívül hagyta a továbbiakat, emiatt tévesen azt a következtetést vonta le, hogy a magyar tábori papi szervezet nem jött létre.

12 10 Hajdú 54. Adatát a tapasztaltak alapján el kell fogadnunk, noha magunk a megadott iratra nem bukkantunk rá. Sajnos, nem ez az egyetlen irat, amire a munka hivatkozik, de ma nem található. 11 1848/49-i Mm, Vegyes VKM, 1848:568. m. sz. 12 Hajdú 78—79.