F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XII. Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium
kezdetekor, javaslatot készített „Az álladalmi közegésségi és orvosi ügyekről hazánkban" címmel. 101 A javaslat első fejezete az orvosi rend adminisztratív állami hivatalnokairól szól. (1) A minisztériumi osztályfőnök — mintha egészségügyi miniszter lenne — „az álladalmi közegésségi és közorvosi ügyeket felelősség mellett személyesíti". Az alsóbb szerveknél, intézményeknél ellenőrzi a törvények, határozatok végrehajtását. (2) A közegészségi bizottmány vezetné az „ellenőrködő felügyelést", vagyis az előbb említett minisztériumi osztályfőnök segédkezéül, végrehajtó közegéül szolgált volna. Tagjai eléggé körülhatárolt referenciákban működnének: az orvosrendőrségi a közegészségi általános intézkedéseket vizsgálná; a törvényszéki felülvizsgálná a törvényszéki orvosi esetek és vizsgálatok aktáit; az orvosi intézetekre felügyelő, a hadügyi orvosi, a baromorvosi, a gyógyszerészi bizottsági tagok teendői magától értetődőek. A bizottmány elnöke az országos főorvos. A bizottmány javaslatokat tesz a minisztériumnak, és azok „sikeresítése felett" őrködik. (3) Négy kerületi igazgató főorvos közvetlenül gyakorolna felügyeletet a törvényhatóságokban működő (4) megyei főorvosok, (5) járási orvosok, (6) községi orvosok felett. Megyénként, járásonként l-l orvost számítottak; községit 5000 lakosonként egyet. Ugyancsak a kerületi igazgatófőorvos égisze alatt találnánk kerületenként és megyénként az l-l állatorvost és az l-l gyógyszerészt. A további fejezetek az oktatási rendszerrel, a felállítandó egészségi intézetekkel, a gyógyszerészek, bábák, ápolók helyzetével, az állatorvosok képzésével, az orvosi karral foglalkoztak. Az utóbbi kérdésben két nézet — két tábor alakult ki. Az egyik — a Balassa János egyetemi tanár köré csoportosult orvoskari testület — nem akarta kitágítani az orvosi kart a külső tagokkal, szemben a másik csoporttal, ezek voltak a Flór—Bugát vezetésével az Orvosi Tár folyóirat köré csoportosult orvosok. A továbbiakban tanúi lehetünk e két csoport versengésének a posztok megszerzésében, s nézeteik érvényesítésében. b) 1848. május—december. A minisztérium első intézkedései az egészségügyről, az orvoskari szervezet kérdése Stáhly Ignác országos főorvos április 28-án megküldte a fenti javaslatot a törvényhatósági egészségügyi személyzetnek is, egyúttal meghirdetve a közgyűlést június 12-re, ahol és amikor az orvoskar külső és belső tagjai az egészségügy rendezését tárgyalták meg. 102 Orvosi irodalmunk felfogása szerint a felelős minisztérium — még mielőtt az országos főorvos által kért javaslatok befutottak volna vidékről is és mielőtt az országos közgyűlés határozatot hozhatott volna a magyar egészségügy reformjáról — „befejezett helyzetet teremtett úgy az egyetemes orvosi kar, mint a közegészségügy szervezése kérdésében". 103 Valószínű, hogy a 101 VKM Közokt., Felsőbb okt, 1848, orvoskari kfő, 80. tétel. Nyomtatott változatát kivonatosan ismerteti: Gortvay 221—222. 102 Gortvay 223. 103 Uo.
