F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XII. Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium
külügyeit kereskedelempolitikai vonatkozásban érintették, tehát a külfölddel kötendő szerződéseket, a kereskedelempolitikai irányelvek kidolgozását. Az új vám- és tarifarendszer kidolgozását a három érintett minisztériumnak közösen kellett elvégezni. A feladatok összehangolását bizonyos mértékig megkönnyítette az a tény, hogy ez időben egy személy, Batthyány Kázmér gr. viselte a külügy- és a kereskedelmi miniszteri tisztet. Mielőtt a részeredményekről, jobban mondva tervekről szólnánk, le kell szögeznünk, hogy új vámszabályzat a Függetlenségi Nyilatkozat után sem lépett életbe. A legtöbb harmincadhivatalt az ellenség elfoglalva tartotta, és nemcsak az osztrák kiviteli, hanem a magyar beviteli vámot is beszedte a Magyarország felé hozott áruk után. A harmincadi tisztviselők zöme osztrák érzelmű volt, így ott is, ahol működött a magyar harmincadhivatal, a régi, Ausztria számára kedvező vámtarifaszabályok szerint dolgoztak. Fennmaradt egy tervezet 1849 első hónapjaiból, 50 amely mozgó harmincadi hivatalok felállításával próbálta megoldani a veszteségbe ment jövedelem újbóli megkaparintását. A mozgó hivatalok a magyar sereget követték volna a határvonalon, olyan személyzettel, akik nélkülözhetőek lettek volna a belföldi hivatalokban, vagy amúgy is munka nélkül lézengtek. Egy-egy határrész (ausztriai nyugati vagy északi, Horvátország felé eső) mozgó hivatalainak élén egy-egy miniszteri biztos állt volna a kincstári felügyelőkéhez hasonló hatáskörrel. A befolyt jövedelmet 14 naponként a főhadiszállásnál levő főpénztárnak kellett volna átadni a harmincadi összeg pontos kimutatásával. A tervezet említést tesz arról, hogy a rendeletet a Honvédelmi Minisztériummal való egyeztetés után közzéteszik a Közlönyben, ez azonban nem történt meg. A töredékesen fennmaradt harmincadi iratok között nem találtunk adatot arra, hogy megszervezték volna a mozgó hivatalokat. Valószínű, hogy az ötlet Duscheké, mert praktikus volt, gyorsan megvalósítható, és mégis, semmi új normát nem honosított volna meg; a régi változatlanul hagyását jelentette. Kossuth április elején vetette fel újra Duscheknek az új vámszabályzat elkészítésének szükségességét. Elsősorban Erdély vonatkozásában gondolta gyorsan kivihetőnek, ahol szerinte „tabula rasa" helyzet állt elő, ennélfogva bármilyen új rendszer akadálytalanul érvényesülhet. Saját, még Védegylet korabeli vámtarifatervét ajánlotta Duscheknek, módosításokkal persze, és a lelkére kötötte a harmincadi tisztviselői személyzet „purifikációját". „Én szabályul vettem fel magamnak senkit nem alkalmazni — kinek politicai szükségéről s hazafiúi jelleméről tökéletesen biztos nem vagyok" — írta éppen Duscheknek. 51 Duschek nem készített új vámszabályzatot sem Erdélyre, sem Magyarországra vonatkozóan. Ez Batthyány Kázmérral folytatott levelezéséből biztosan megállapítható. Erdélyre vonatkozóan külön felhívta Csány erdélyi teljhatalmú kormánybiztos figyelmét a vámtarifák változatlanul hagyására, kivéve egyes fontos, nélkülözött áruk behozatalát (pl. Moldvából finomított cukor, bor), amelyeket leszállított vámmal vagy anélkül is be lehetett hozni, hasonlóan a 50 Pm, Duschek iratai 111/40. sz. d. n. 51 OHB 1849:4210. eln. sz. 1849. ápr. 5. Nagykáta.
