F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
XII. Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium
helytartótanács kezében volt a kereskedelem elvi irányítása a bécsi kormányszervek által a magyar kormányszék számára megengedett szinten, a magyar kamara pedig végezte a harmincadhivatalok napi adminisztrációját. Utóbbi magában foglalta a hivatalok felállítási, megszüntetési, áthelyezési, az alkalmazottak személyi ügyeit; építési, ügyviteli, hivatali ellenőrzési, számadások felülvizsgálati, csempészeti tárgyak stb. 26 A minisztériumi kereskedelmi és harmincadi szakosztály kútfői a régi kormányszékiekhez hasonlóan alakultak, s jól mutatják a két alosztály ügykörét. Harmincadi: tisztviselők ügyei, hivatalok és pénztárak vizsgálata, szállítási engedélyek, gyárak kiváltságai, irodaszerek, épületek, telkek (ti. a harmincadhivataloké), kezelés általában, arany- és ezüstkivitel eltiltása, gabona, bor, szesz, fa, élelem, szarvasmarha, csempészet stb. Kereskedési: vásári árjegyzékek (belföldi), vámok, kereskedési engedélyek, vásári szabadalmak, külföldre kinevezett konzulok, külföldi örökségek, ausztriai nemzeti bank, takarékpénztárak, hitelbank, kereskedelmi hajózás stb. 27 A kereskedési szak takarékpénztárakra és bankokra utaló feladatai abból fakadnak, hogy a polgári fejlődés magyarországi fokán a tőke elsősorban kereskedelmi tevékenységből eredt, a befektetések is nagyrészt még erre irányultak. Az osztály belkereskedelemre vonatkozó feladatai szoros kapcsolatban álltak a belügyi rendőri osztályéval, amely rendészeti szempontból tartotta rajta a szemét a vásárokon, a kereskedési tevékenységen. 28 A Pénzügyminisztérium zömmel kamarai múltú tisztviselőinek nem volt ínyére, hogy elvesztették a harmincadok igazgatási ügyeit, s csak a jövedelmek fölöslegének kezelése és az utalványozás maradt meg hatáskörükben. 29 A kereskedelmi minisztérium a legelső napoktól kezdve foglalkozott a vámüggyel, a kereskedelmi hivatali hálózattal; nem rajta múlott, hogy a problémákat megoldani nem tudta. 1848. május 3-án kelt a rendelete a harmincadfelügyelőkhöz, postaigazgatókhoz és postakocsi-hivatalokhoz, hogy „a fennálló törvényeket, s az eddigi hivatalos szabályokat, nemkülönben az általa(m) kiadandó rendeleteket lelkiismeretesen teljesítsék". 30 A vámkezelés az addigi rendszer szerint haladt tovább. Kivételt jelentett természetesen az Ausztriával való kapcsolat megváltozása: levelezés megszakítása a hivatalok között, a jövedelmeknek Magyarország részére történő beszedése. A minisztérium egyik legfontosabb feladata volt az új vámszabályzat kidolgozása, amelyen a hivataloskodás első napjaitól kezdve dolgoztak. Klauzál miniszter e 26 Erről lásd Felhő—Vörös kereskedelmi osztályra vonatkozó részeit és Tricesimalia. 27 Fábiánné 1969. 67—69. 28 Bm, Rendőri 1848:17., 28. kfő. 29 Duscheknek a kereskedelmi minisztériumhoz a közös harmincadi igazgatás tárgyában kelt egyik átiratában olvasható: „Miután a minisztérium bölcsessége az e részben más álladalmakban követett közigazgatási elvektől eltérőleg már akép határozott, hogy a harmincadi hivatalok igazgatása, s ennél fogva magának a harmincadi jövedelemnek kezelései is a kereskedési miniszter ur alá tartozzék, és a pénzügyi miniszternek csak a jövedelmi fölösleg fölötti rendelkezhetés hagyassék meg, — a pénzügyek emez ágának igazgatási illetősége kérdésébe nem bocsátkozhatom..." Pm, Elnöki 1848:571. sz. 30 FIKM Elnöki 1848:9. m. sz. máj. 3.
