F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

XII. Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium

kiváltságlevelei (kereskedelmi osztály), mesteri jogadás, mesterlegények, mesteremberi céhek kiváltságai (városi osztály), mesteremberek helybeli egyletei (városrendőrségi osztály).

5 A minisztériumi osztály feladatai magukban foglalták a múltat és a jövőt: egyfelől igazgatták a céhes müipart, másfelől nemcsak felügyeltek a gyáriparra, hanem az ipar színvonalát emelendő igyekeztek országos műszaki programot kezdeményezni.

6 Hatáskörükbe tartozott az ipari törvényhozás előkészítése, iparügyi tanodák és magasabb tanintézetek felállítása és rendezése, utóbbiak közös elbírálása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal. Az osztály felügyelte az iparos egyesületeket; technikai véleményeket adott magánszemélyek és a minisztériumok felkérésére; szakvéleményt nyilvánított az ipari területre vonatkozó szerződésekben; ellenőrizte az államilag dotált iparosokat; ipari statisztikát készített. A mesterlegények vándorkönyveit nem itt, hanem a belügyi rendőri osztályon állították ki. E feladatok békés időszakot, prosperitást igényeltek volna, amely csak rövid időre adatott meg a minisztériumnak. Az ipari osztály a nagyobb arányú fejlesztési terveit a gyakorlatba nem tudta átültetni. Az év végére az osztályról három személy katonának ment, de a minisztérium nem kért helyetteseket, mert a munka amúgy is kevés volt. Az osztály élén Rombauer Tivadar kohómérnök állt, aki később a fegyvergyár munkáját is igazgatta. Fadgyas Pál tanácsos, Csanády Ferenc és Bell Sámuel titkárok, Rajner Pál, Jánosy Ferenc és Gyurkovics Máté (fővárosi iparos) fogalmazók, valamint 1 segédfogalmazó és 3 díjtalan gyakornok dolgozott itt. (Utóbbiak közül lépett kettő katonai szolgálatba.) A kereskedelmi, a postai és az egészségügyi osztályokról külön, az e tárgykörökről szóló alfejezetekben szólunk. Segédhivatal. A segédhivatalnak három részlege volt: iktatói, kiadói és irattári. A háromnak volt egy főtisztje, Kohányi János volt magyar kancelláriai kiadói segéd. Több minisztériumnál a segédhivatalok az államtitkár vagy egy tanácsos közvetlen felügyelete alatt működtek; itt segédhivatali tisztviselőt emeltek erre a posztra. Az iktatói és kiadói részleg élén segédfőtiszt állt Kohányi segítségére; rajtuk kívül az iktatói osztályban 2-3 iktatói tiszt, a kiadóiban 5-6 írnok, 5 járulnok, 1 díjnok, 1 gyakornok, az irattáriban 3-4 sorjegyző, 2-3 járulnok dolgozott. A segédhivatalok összlétszáma 1848 nyarán 24-33 fő volt, ami az év végére kb. 11 főre csökkent, mivel az OHB elnöki irodába, a Pénzügyminisztériumhoz a harmincadi osztállyal, Madarász postai osztályához, a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályához, valamint katonáskodás miatt 3-5 fős csoportokban távoztak. Az irattári osztály élére később sem került főtiszti segéd, hanem év végéig összevonták az iktatóival, annak főtiszti segédje vezetése alatt.

7 5 Részletesen lásd: Bm, Szemere miniszteri 1.; Felhő—Vörös. 1848-ra: Fábiánné 1969 65—66. 6 Vö. az 1848. ápr. 22-i minisztertanács határozatával a gyáripar támogatásáról: F/KM Vegyes; 1848—1849-i min. tanács. 1 Fényes E. mm-i statisztika; A segédhivatali személyzetről máj. 7-én és júniusban eltérő adatokat közölt a minisztérium: 33, illetve 24 főt. FI KM Elnöki 1848:24. m. sz. Kohányi jelentése az Elnökségnek dec. 27-ről: Uo. 1848:394. m. sz.; dec. 7-i teljes létszám: OHB 1848:4818. eln. sz. 26 F. Kiss Erzsébet 401