F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium

iratok azt tanúsítják, hogy a polgári-gazdászati osztállyal szoros kapcsolatban (vagy annak keretében), F/g. iktatószámok felhasználásával dolgoztak. Ennek ellenére június—augusztus hónapokban határozott jeleit látjuk annak, hogy a hadügyminisztérium különálló számvevőséget kívánt szervezni. A főszámvevők május 22-i kinevezése után újra felbukkant Erdős őrnagy is, mint a számvevőség leendő vezetője. Erdős hatásos érvekkel igazolhatta magát, hiszen 1848. decemberben Pesten maradt a számvevőségi iratokkal és a katonai letéti pénztárral együtt.

261 A majdani számvevőséghez kijelölt alkalmazottak között találjuk Heller Alajos, Hőbert Béla, Opody Alajos főszámvevőket, 1-2 bíráló szám tisztet, 3-5 számtisztet, 1-3 segédet, 1 szolgát. 1849-ben a kinevezés „mellőzhetetlen feltétele" volt a magyar nyelvbeni „tökéletes jártasság".

262 A hadi főpénztárból való kifizetések a gazdászati osztály közvetlen irányítása alatt történtek. A pénzkezelés, a pénzátutalványozás szabályozása a hadügyminisztériumnál sem volt megoldva, és nem is történt feleannyira sem rendszerezett keretek között, mint a Pénzügyminisztériumnál. Amint a Pénzügyminisztériumnál már utaltunk erre, több hadipénztár működött az országban. Ezeket — tekintettel a hadiadó hiányára — a Pénzügyminisztérium látta el pénzzel. Sok esetben a polgári pénztárak fizettek ki jelentős összegeket katonai célra. Nagyon megnehezítette az ügyvitel áttekintését, hogy kormánybiztosok, kerületek, hatóságok, egyes katonai személyek is eszközöltek kifizetéseket a hadipénztárak rovására. A hadügyminisztérium szerette volna elérni, hogy a budai hadipénztárnál hozzanak létre egy központi pénztárat, amely a vidékieket is ellátná. Az elképzelés szerint ezek Debrecenben, Szegeden, Péterváradon, Kolozsvárott működtek volna, és egyben bizonyos vonzáskörzetben az összes katonai testületet ellátták volna. A megvalósításhoz azonban szükséges lett volna, hogy a hadügyminisztérium legyen a katonai költségek elsőrendű kezelője; nélküle a Pénzügyminisztérium sem utalhatott volna. Ezzel együtt sürgősen szabályozni — csökkenteni — kívánta a hadügyminisztérium a katonai pénz- és terményilletményeket. Utóbbiról már 1848. decemberben készült terv az OHB számára, de elveszett.

263 A pénzügy reflexiójában elsiklott a hadügyminisztérium kérésének lényege fölött, amely egyet jelentett volna a hadipénztárak kezelése terén a Pénzügyminisztérium háttérbe szorításával. Válaszában csupán egy kérdéssel foglalkozott részletesen; mivel a hadi viszonyok miatt nem költségvetés szerint történt a gazdálkodás, azt javasolta, hogy állandó konzultáció mellett a várható kiadásokról pontos havi előkalkulációt készítsenek. Az összeg fedezéséről a Pénzügyminisztérium gondoskodna. Duscheknek nem volt érdeke, hogy az államháztartás jelentős részének felügyeletét kiengedje a kezéből, sőt, a vidéki katonai kifizetési helyeket is saját pénztáraiba kívánta telepíteni. így: 261 Nem egészen világos az elnöki osztály utasítása Erdős személyéről az igazságügyinek, 1849. máj. 3.: Hm, Általános 1849:12 567. E sz. Erdős nevét említik mint számvevőségi vezetőét pl. júl. 23-án: Pm, Pénztári 1849:12 103. pü. sz. 262 Közlöny, 1849.jún. 1. (Kiss Ernő h. miniszter rendelete —máj. 29.17 161.F/g. sz. — hadbiztosi és számvevőségi személyekről, a hadseregben is.) 263 Kiss Ernőh. miniszter a Pénzügyminisztériumnak, 1849. máj. 31.: Pm, Pénztári 1849:7568. pü. sz.