F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
X. Honvédelmi Minisztérium, hadügyminisztérium
irányú „becsvágya", 49 mint inkább a magyar üggyel való rokonszenv hiánya miatt. 50 Rousseau tagadó válasza után a miniszterelnök április 24-én Ottinger Ferenc vezérőrnagy, budai dandárparancsnokot bízta meg az ideiglenes hadügyminiszterséggel, aki április 20-a óta az ugyancsak ideiglenesen megszervezett Országos Nemzetőrségi Haditanács elnöke is volt. sl A hadügyminiszter késedelmes érkezése, Batthyány Lajosnak a katonai és nemzetőrségi ügyekben való legfőbb intézkedési joga a minisztérium kezdeti hónapjaiban, még 1848 nyarán is, eléggé elmossák a határvonalat a katonai és a nemzetőrségi ügyek adminisztrációja, valamint az érintett szervek szervezeti keretei között. Mészáros megérkezéséig a hadügyminisztériumból lényegében csak a polgár igazdászati osztály jött létre a helytartótanács tartományi biztossági departamentumának utódaként. Erre ugyanis a sorkatonaság ellátásában állandóan szükség volt, s a szervezeti keretek adottak voltak. Minden egyéb katonai és nemzetőrségi ügyet a miniszterelnök katonai irodája, valamint a miniszterelnök irányítása alá vont ONHT végzett el. Az ONHT működése alatt foglalkozott a nemzetőrség ügyeivel „minden vonatkozásban, kivéve annak harctéri alkalmazását. Ugyancsak a Haditanács feladatköre volt a honvédség felruházásának, felszerelésének és oktatásának megszervezése." A későbbiekben a felszerelt és kiképzett honvédzászlóaljak vezényletét a hadügyminisztérium látja el. A hadügyminisztériumnak tehát — ha figyelembe vesszük a bécsi hadügyminisztériummal és a főhadparancsnokokkal való állandósult hatásköri vitákat is — ez idő szerint „erősen korlátozott volt" a hatásköre. 52 A nemzetőrség vonatkozásában hatásköri probléma merült fel a Belügyminisztériummal. Nemcsak azért, mert a közbiztonságra ügyelő állandó nemzetőrség — országos rendőrség nemlétében — tulajdonképpen rendőri feladatokat hajtott végre, hanem mert a vonatkozó törvénynek is voltak a Belügyminisztérium illetékességére utaló vonásai: például a XXII. tc. nemzetőrség összeírására, megszervezésére vonatkozó paragrafusai. Az idézett törvény ugyan egyedül a hadügyminisztériumot emlegette felső hatóságként, de a 24. §, amely szerint csak a polgári hatóság szólíthatta fel a nemzetőrséget szolgálatra, s a törvényhatóságok felettes szerve a Belügyminisztérium volt, implicite tartalmazta a belügyminiszter beavatkozási jogát. Ezért kerülhetett sor arra, hogy nemzetőrségi tárgyban a belügyminiszter is adott ki rendeleteket, sőt, előfordult, hogy ezek keresztezték a miniszterelnökéit. 53 Noha a nemzetőrségi tárgyakat ténylegesen csak 1849-ben 49 Urbán 1976. 44. 50 Rousseau azzal tért ki e megtiszteltetés elől, hogy képességeit nem érzi elégnek a feladathoz és nem tud magyarul. ÖStA MR-Aktén 1848:356. sz. ápr. 25. 51 A király beleegyezése Ottinger megbízatásáról utólag, máj. 3-án kelt: ÖStA Konf. Aktén 1848:967., 972. sz. ápr. 26. (a nádor előterjesztése), máj. 3. (a válasz). 52 Urbán 1973. 54. » Uo. 50—51.
