F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

kiterjesztését a nádor személyére. Úgy vélte, hogy egy teljhatalommal bíró nádor, aki az országban levő haderő fölött is rendelkezik, esetleges zendülés idején nem vonható felelősségre; ezért a mindenkori nádor helyett a „mostani" szó betoldásával csupán István nádorra vonatkoztatták nemcsak a sérthetetlenséget, hanem a teljhatalmat is. A leirat szerint a 2. § így hangzott volna: „Őfelségének az országbóli távollétében a mostani nádor s királyi helytartó főherceg István az országban s ahoz kapcsolt részekben sat." A március 30-i, a magyar miniszterjelöltekkel történt tárgyalások során került sor a „mostani" szónak csupán a sérthetetlenségre vonatkozó rész elé tételére; a teljhatalmat minden nádor megkapta. Nem intézkedett a törvény sem itt, sem más helyütt arról az esetről, ha a nádor meghal vagy lemond. Az élőbeszéden kívül itt is utalás történik a pragmatica sanctióra, miszerint a nádor a végrehajtó hatalmat csak a birodalom kapcsolatának épségben tartása mellett gyakorolhatja. A 2. § igen fontos az önálló magyar kormányzat biztosítása szempontjából. E gondolatból indult ki a diaetalis küldöttség pótlólagos követelése is március 15-én a minisztérium azonnali felállítása iránt. A bécsi minisztérium említett Staatsschriftje szerint is a 2. § volt a kontroverziák egyik fő oka. Az osztrák minisztérium ugyanis rosszindulatúan eleve adottnak vette azt, hogy e § alapján a helyettes nádor mindenképpen az uralkodóval ellentétes cselekedetekre hajlik. Az 1848:111. tc. 2. §-át az 1867:VII. tc. 1. §-a hatályon kívül helyezte. A minisztériummal az uralkodó kormányzott; a nádorválasztást későbbi időkre halasztották. „3. § Ő Felsége, s az Ő távollétében a nádor s királyi helytartó a végrehajtó hatalmat a törvények értelmében független magyar ministerium által gyakorolják, s bármely rendeleteik, parancsolataik, határozataik, kinevezéseik csak úgy érvényesek, ha a Buda-Pesten székelő ministerek egyike által is aláíratnak. 4. § A ministeriumnak mindegyik tagja mindennemű hivatalos eljárásaért felelős. 5. § A ministerium székhelye Buda-Pest. 6. § Mindazon tárgyakban, melyek eddig a m. k. udvari kanczelláriának, a k. helytartótanácsnak, s a k. kincstárnak, ide értvén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniok kellett volna, s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában minden honvédelmi tárgyakban Ő Felsége a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni. 7. § Az érsekek, püspökök, prépostok, s apátoknak és az ország zászlósainak kinevezése, a kegyelmezés jogának gyakorlata és a nemességnek, czímeknek, s rendeknek osztása, mindig az illető felelős magyar minister ellenjegyzése mellett, egyenesen ő Felségét illeti. 8. § A magyar hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazását, nemkülönben a katonai hivatalokrai kinevezéseket, szinte úgy Ő Felsége fogja, a 13. § szerint folyvást királyi személye körül leendő felelős magyar minister ellenjegyzése mellett elhatározni. 9. § Azon tárgyak, mellyek a 6-dik §-ban említett kormánytestületek által végelhatározás végett Ő Felségéhez szoktak felterjesztetni, kivéve a 7-dik és 8-dik