F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

költségek leszorítása. Az osztályigazgató tanácsosok felelősek osztályuk minden ügyének elintézéséért, a hivatalnokok fegyelméért. Az osztály tanácsosok a melléjük beosztott segédszemélyzettel intézik az osztályigazgató által nekik kiosztott ügyeket, orvosolják a hibákat. Elsősorban az osztályigazgatónak felelősek, továbbá azzal együtt a miniszternek. Segítséget az osztályigazgatótól kérhetnek. A minisztérium ügyeit az utasítás két csoportba osztja: miniszteri (elnöki) és osztálybeli elintézést igénylő ügyekre. A miniszteri iratokat központilag nem, csak elnökileg iktatták és őrizték. A miniszter helyett az államtitkár vagy a megbízott osztályigazgató intézkedhetett. Az iratok jele PM, azaz pénzügyminiszteri volt. Duschek minisztersége kezdetén újra indították a PM jelzetű elnöki iratok számsorát. Az osztályok ügyei szintén két csoportba kerültek: 1. Kizárólag az osztályigazgató intézte a fegyelmi ügyeket a hivatalnokok felett; a személyes eljárást igénylőket és azokat, amelyeket a miniszter vagy az államtitkár az osztályvezetőre szignált. 2. A másodrendű ügyek magukban foglalták az alárendelt hivatalok ügykezelésére való felügyelést, az olyan ügyeket, amelyekről az osztályok a minisztérium nevében döntöttek, vagy amelyeket a határozat kibocsátása előtt a miniszternek kellett jóváhagyni. Ezekben az ügyekben a miniszter az osztályoknak, illetve osztályigazgatóknak bizonyos önálló hatáskört adott, azzal a megszorítással, hogy a miniszternek előzőleg bemutassák mindazt, ami: — a rendes igazgatási költségeken kívüli pénzutalványozás, — általános hatállyal bír, — a jelen igazgatási elvekkel ellenkezik, valamint — a Pénzügyminisztérium hatásköréhez tartozó kinevezéseket. Utóbbit csak a kinevezési rendszer szabályozásáig. Erre nézve a miniszter javaslatokat kért. A kamarai főpénztár, a díjazó és gazdasági hivatal vezetője a pénztári igazgató, az irodaigazgatói tiszt birtokosa ideiglenesen Duschek államtitkár volt. A Pénzügyminisztériumban a minisztérium címére beérkező iratokat nem a miniszter vagy az államtitkár szignálta, hanem az iktatóhivatal vezetője. A beiktatott és szignált iratokat az osztályigazgatók vették át kézbesítőkönyvi aláírás mellett. A miniszternek címzett beadványokat a miniszter kapta, de ha az osztályokhoz valóknak ítélte őket, titkára az osztályigazgatóhoz vitte át. Ezek közül az igazgatók kiválasztották az osztályigazgatói, elnöki elintézés alá esőket, ezeket külön osztályigazgatói elnöki iktatásban, kezelésben intézték el, a többit az iktatóhivatalba küldték központi iktatás végett. Ily módon kétféle elnöki iktatás létezett a Pénzügyminisztériumban: miniszteri és osztályigazgatói. Osztályigazgatói elnöki iratok maradtak fenn a bányászati osztályban, valamint egy elnöki iktatókönyv a só- és pénztáriban 1848-ból. Az iktatói hivatal minden osztályszak szerint jegyzéket vezetett, amelybe beírták az oda átadott beadványok számát. Az osztályigazgató is még ezzel együtt nyújtotta át az egyes tanácsosoknak, szakfőnököknek az elintézendő ügyek iratait. Ilyen jegyzékek elkülönítve nem maradtak ránk; az anyagban esetleg elvétve megtalálhatók. A szakosztályokban l-l kijelölt segédfogalmazó vette kézbe az iratokat, beiktatta a szakosztály iktatókönyvébe, ellátta a betüjeles iktatószámmal a minisztériumi központi szám