F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

tartoznak, mégis, május végén a pénzügyhöz kerültek át teljes egészükben, azaz pénzügyi és igazgatási tekintetben. Az osztálynak nem maradtak fenn iratai.

135 A Pénzügyminisztérium személyzetének kiválogatása Duschek alaposan átgondolt stratégiája alapján történt. Nemcsak a régi, többségükben alsóbb hivatalnokokkal kapcsolatos érintett intézkedéseire gondolunk, hanem a legfőbb beosztottak személyének kiválasztására. Lónyay Menyhért és ifj. Bartal György országgyűlési, békepárti képviselőket és Grânzenstein Gusztáv bányaszakértőt választotta ki legfőbb támaszául. Lónyay jelölése körül a minisztertanácsot „megelőzni szokott conversátióban" viták folytak: Duschek javaslatát Vukovics támogatta, a kormányzó habozott, Szemere utólag nyilatkozott, hogy ellenzi.

136 Duschek bevallása szerint Lónyay és Bartal is „entschiedene Gegner des 14. April" voltak — ezért is esett rájuk a választása —, de ezt a közvélemény is tudta. Kossuth habozott, a radikális sajtó támadott, végül is május 6-án a kormányzó kinevezte Lónyayt államtitkárrá.

137 Újra két államtitkárt tervezett Duschek. Terve szerint Grânzenstein töltötte volna be a másik államtitkár posztját, de erről a szervezeti beosztáshoz kapcsolódó személyzeti terv az egyedüli adatunk.

138 Ne feledkezzünk meg Pálffy Jánosról, aki június 15-ig pénzügyi államtitkárként kapta fizetését, ez után az országos törvényszék alelnöke. Május 3-án a kormányzó osztályfőnökké nevezte ki Gránzensteint, valószínűleg a bányászati osztályhoz. Bartal György az I. központi pénztári osztály vezetőjeként szerepelt a tervezetben, de rajta kívül még 6 osztályigazgatóra volt szükség az osztályok számának megfelelően. Debreceni Márton osztályigazgató helyettes a bányászati osztályban; az egyedüli ebben a kategóriában, de ő — mint tudjuk — Erdélyben működött. Duschek a 7 osztályhoz összesen 17 tanácsost, 4 segédtanácsost, 22 osztálytitkárt — ezen kívül 2 miniszterit —, 28 fogalmazót, 25 segédfogalmazót kívánt alkalmazni; a számvevőséghez 16 főszámtisztet, 18 bíráló számtisztet, 86 számtisztet, 44 segédet. Az irattári és iktatói igazgató mellett 6 irattári segéd dolgozott volna a terv szerint, 13 sorjegyző és 6 iktató, 1 kiadó, 6 segéd, 24 írnok (1 ajtónálló, 20 szolga, 19 segédszolga).

139 Ez a túlméretezett elgondolás végrehajtás esetén azt jelentette volna, hogy a Pénzügyminisztérium alkalmazottainak száma a minisztertől az ajtónállóig 359 fő lett volna. 135 Pm, Pénztári 1849:4651. pü. sz. ápr. 17., 1849:5628. k. eln. sz. Duschek postai rendelete 1849. máj. 28-ról: Közlöny, 1849. máj. 30. Ennek ellenére több postai személy a kereskedelmi minisztériumnál kapott fizetést jún.-ban. Az osztrák hatóságok által lefoglalt és még 1849 végén a pesti Oberpostamtsdirektionnak átadott postaügyi iratok zöme nem minisztériumi, hanem postahivatalok anyaga volt. Egy külön ládában — „Correspondenz- és Indexprotocoll 1848/49" mellett — postai iratok voltak elhelyezve 1849-ből 1—25Q8. számig. Ezek talán minisztériumi postai iratok voltak. Vö. Abszolutizmuskori Itár, Aktén-Sichtung, Protocoll, 1849. dec. 136 Vukovics 491. 137 Közlöny, 1849. máj. 10. Duschek szerint az állás ideiglenes jellegű volt, ennyiben tett engedélyt ő. Duschek-per fol. 238. 138 Pm, Duschek iratai 111/29. sz. d. n. ügyviteli utasítása is két államtitkárral számol: Uo. 111/43. sz. „Kurze Instruction" 17. § „... eins der Staatssekretare. .." 139 Uo. 111/29. sz.