F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IX. Pénzügyminisztérium
Berghoffer titkár, Pech Antal fogalmazó volt beosztva, s a szükséghez képest segédfogalmazókat is foglalkoztattak. Fuchs Vilmos vitte a kohászati, beváltási és pénzverdéi szak ügyeit br. Splényi Béla titkárral, Révay Vilmos fogalmazóval. Nándory József lett a gazdászati, erdészeti, közpolitikai szak vezetője, intézve az uradalmak, erdők, társládák, gazdasági hivatalok, kórházak, tanodák s más, bányászok javát előmozdító intézetek ügyeit. Mellette Boitner Károly gyakorlott titkár és Dercsényi László ugyancsak volt kamarai fogalmazó segédkeztek. A bányatörvénykezési vagy jogügyi szakban Andreánszky Sándor dolgozott egymaga, később Bántó Sámuel fogalmazót osztották be mellé. Roesner Ede a pénztári és bányatermény-árudai ügyeket vezette. Ide tartozott a felügyelés minden magyarországi bányászati számvevői szék felett, a ,,fő előzvények és jövedelmi zárolványok" (Hauptpraeliminarien und Ertragsabschlüsse) elkészítése, a pénztárkönyvek vezetése, a bányatermékek árulása, az összes pénztár kezelésének felügyelete, azon számadások átvizsgálása, amelyeket számvevőséggel nem rendelkező hivatalok küldenek be. 1848 végén még csak 1 számtisztet neveztek ki ide, s beosztották Schwarcz Henriket titkárnak. Szó esett egy bányatermék-árulási igazgatóság és Pesten székelő beváltó hivatal felállításáról, s egy „főkémlész" kinevezéséről is. Utóbbi építészeti és gépészeti tárgyakban szakvéleményeket készített volna. 82 A segédhivatalnokok és a számvevőség hiányával birkózó osztály éléről Trangous december 22-én kormánybiztosi megbízással Szepes megyébe távozott, Debreczeni Márton Erdélyben dolgozott. Az osztályt december 27-én Trangous Viznerre bízta, közvetlen feletteséül Duschek államtitkárt jelölte meg. 83 Tekintettel a bányászat rendkívüli fontosságára, nemcsak az államháztartás, hanem a katonai ellátás szempontjából is, a Pénzügyminisztérium e tekintetben is kizárólagos intézkedési jogra, a bányaügy teljes kézbentartására törekedett. Ebbe a vonalba tartozik a miniszterelnök 1848. április 30-i rendelete, amelyben megtiltott a bányahivataloknak a bécsi bányakamarával és a bányaterményáru-igazgatósággal való mindenfajta hivatalos összekötetést. A pénzügyminiszter megkövetelte, hogy a jelentéseket, számadásokat hozzá küldjék, a bányaterméket pedig csakis a magyar minisztérium rendelkezése alá bocsássák. 84 Az osztrák minisztérium ennek ellenére is kísérletezett a magyar bányatermékek megszerzésével; a bányaterményáru-igazgatóság — ekkor már az osztrák közmunkaügyi minisztériumhoz beosztva — továbbra is igyekezett magyar bányatermékek, különösen a réz eladásának 82 A fentiekhez adatokat nyújtanak: Pm, Duschek iratai 1/122. sz. d.n.; OHB 1848:4644. eln. sz. dec. 5-i létszám; Duschek rendelete a bányatermék-árulási igazgatóságról, szept. 2.: Pm, Bányászati oig. iratok 1848:157., 1849:1. sz. 83 Trangous: OHB 1848:6371. eln. sz. dec. 22.; KLÖM XIÍ. 853—854.; Pm, Bányászati oig. iratok 1848:291. sz. dec. 27. Az osztály létszáma dec. 5-én: 1 osztályigazgató (távol), 6 tanácsos (1 távol), 3 titkár (Splényi nincs), 6 fogalmazó, 1 számtiszt, 1 írnok, 6 díjas gyakornok. OHB 1848:4644. eln. sz. 84 Kossuth szorgalmazására hasonló tartalmú utasítást kaptak a kereskedelmi minisztériumtól a sóés harmincadi hivatalok, ápr. 22.: KLÖM XII. 59.; Duschek Esterházyhoz, 1848. máj. 22.: Király személye kör. mm. Elnöki 1848:57. eln. sz.; KLÖM XII. 172.
