F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

gatás. .. E változás következtében, 1526 óta először, létrejött a független magyar állami pénzügyigazgatás."

42 Mielőtt részletesen megvizsgáljuk, hogy mindez a gyakorlat terén miként valósult meg, mottóként előrebocsátjuk a pénzügyi államtitkár 1848 végén kifejezett óhajtását, miszerint: „A dolog természeténél fogva az országnak valamennyi közpénztárai s közpénzalapjai kezelésének, s e körüli rendelkezéseknek a pénzügyi miniszterség hatásköréhez kellene tartozniok. .. "

43 A helytartótanács számvevősége által kezelt ügyeket és magát a számvevőségi személyzetet 1848-ban szinte szétrobbantották, aszerint, hogy az egyes feladatok tárgyuk alapján melyik minisztériumhoz tartoztak. Sok következetlenség volt az átszervezésben. A legfurcsább sajátosság az volt, hogy a Pénzügyminisztérium nem kapta meg közvetlenül valamennyi, a helytartótanács által adminisztrált jövedelem kezelését, sőt, több esetben a számviteli ellenőrzést sem. A törvényhatóságok ügyei a Belügyminisztériumhoz tartoztak, s oda tartozott a házi- és hadiadónak a törvényhatóságok által végzett adminisztrációjával kapcsolatban felmerült minden probléma is. A háziadó nem volt állami jövedelem; a megyei, városi, kerületi szervezet ellátására szolgált. (Korábban az országgyűlési küldöttek napidíjait és szállását is ebből fizették. Amint említettük, az 1848-as költségvetésben ezt az állam vállalta magára, közelebbről a Belügyminisztérium.) Hogy mennyire akadozott a változások miatt az adóbeszolgáltatás és az adminisztrációs hálózat munkája — megyei és minisztériumi egyaránt —, ezt az a körülmény is mutatja, hogy a belügyi közigazgatási osztály csak 1849. június 21-én rendelte el a törvényhatóságoknak az 1848. november—decemberi, törvényhatósági szinten már ellenőrzött házipénztári számadások felküldését felülvizsgálat céljából.

44 A késlekedéshez az új adótörvény országgyűlési megszavazásának elhúzódása is hozzájárult, 1849. június 1-én írták alá.

45 A hadiadó kezelésében a Pénzügyminisztérium nemcsak a tartományi biztosok feladatkörét, hanem a hadipénztárakét is átvenni készült. 1848-ban a Pénzügyminisztérium a hadiadó kezelését elvben megkapta, adataink alapján azonban joggal feltételezhetjük, hogy mégsem sikerült elérnie, hogy a pénzbeszedés — amennyiben volt beszedni való hadiadó — ne a hadipénztárak, hanem saját harmincadi vagy sópénztárai útján történjék. A tartományi biztosok szervezetét — ellentétben Nagy István megállapításával — nem a Pénzügyminisztérium, hanem a hadügy kapta meg. A tartományi biztosoktól a hadiadót a hadipénztárak vették át, amelyek a sorkatonasági szervezetben működtek, s mint ilyenek, egyelőre változatlanul bécsi fennhatóság alatt állottak. Ezt a szervezetet szintén a hadügy felügyelte volna, ha e 42 Nagy István 354. 43 VKM Közokt., Felsőbb okt. 1848:21. kfő, 25. tétel. 44 Bm, Közig. 1849:15. kfő, 1. tétel. 45 Az I. fejezet 13. §-a szerint a háziadó kvótái csak a Belügyminisztériumtól vett megerősítés után változtathatóak: Beér—Csizmadia 827.