F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

megkezdte munkáját; elnöki iratainak számozása április 12-től, a törvény szentesítésének másnapjától nyomon követhető.

33 A miniszter mellett a kamarai előzményhez (két alelnök) és a Belügyminisztériumhoz hasonlóan két államtitkár vezette az ügyeket. Az egyikhez politikai, a másik adminisztratív jellegű feladatok tartoztak. Pulszky Ferenc viselte volna a politikai tisztséget, de április 29-i kinevezésével együtt jelent meg a Pesti Hírlapban az a nem hivatalos közlés, hogy Bécsbe kerül a külügyminiszter mellé.

34 Duschek így egyedüli államtitkárként működött a nyár végéig; ugyanis csak ekkor került sor az állás betöltésére Pálffy János személyében. Duschek, akit Kossuth rögtön a Pestre érkezéskor felkért a minisztériuma munkájában való részvételre, visszautasította az állítólag neki is felkínált első államtitkári posztot, s a másodikat is csak azzal a feltétellel fogadta el, hogy a minisztériumi törvény által számára biztosított osztályigazgatói tanácsosi címet és beosztást vállalja, államtitkári ranggal.

35 Duschek az állás elfoglalásakor feltételül szabta, hogy a magyar kamara valamennyi alkalmazottja — ha ideiglenesen is — aktív szolgálatban hagyassék.

36 Ezt a feltételt Kossuth teljesítette is, sőt, igen sokat véglegesen alkalmazott a régi hivatalnokok közül, csak egy részüket kötelezte további munkálkodásra ideiglenes státusban, korábbi (alacsonyabb) fizetéssel. Az ideiglenesség a minisztériumokban megszokott módon elsősorban a segédhivatali, számvevőségi hivatalnokokat sújtotta, valamint — egyéb okoknál fogva — például a bányászati hivatalnokokat is. Kossuth ugyan május végén ígéretet tett Duscheknek az ideiglenesség felszámolására a szervezés és alkalmazás terén, mégis, a helyzet lényegében változatlan maradt. Az egyes osztályokhoz beosztott számvevői egyének még 1848 végén sem voltak véglegesen kinevezve. Helyzetüket az államtitkár decemberben akarta rendezni, de a végrehajtásra már nem volt módja.

37 Duscheknek a régi személyzet alkalmazására vonatkozóan a szakszerűség biztosítása és a humánusság mellett az a be nem vallott indoka is volt, hogy szüksége volt olyan tisztviselőkre, akik adott esetben utasításait nem a minisztérium, hanem az uralkodói ház érdekében hajtják végre. 33 KLÖM XIII. 63.; 349. Vö. Pm, Központi. „Hivatalos működésemet a financz minisztériumhoz tartozó minden tárgyaknak átvételével már tettleg megkezdvén..." — írta Esterházynak, ápr. 18.: Pm, Elnöki 1848:17. sz. Az elnöki iktatásra lásd: Pm, Elnöki és Pm, Kossuth. 34 PH, 1848. máj. 2. 35 Duschek-per fol. 199—200.; vö. a megjelent kinevezésekkel: PH, 1848. ápr. 29.; KLÖM XII. 89— 92. Duschek egyben álladalmi tanácsnoki címet is viselt mint volt magas rangú kormányszéki hivatalnok. Duschek későbbi előadása szerint vonakodott ily magas beosztásban dolgozni az új minisztériumban, s ezt Kossuthnak — eltérő politikai nézeteinek felhozásával — meg is mondta. Kossuthnak azonban szüksége volt a szakértelmére, és a gondolkodási idő alatt is kérte közreműködését a szervezésben. Duscheket végül is — állítása szerint — az nyugtatta meg, hogy e felelős posztban sokat tehet a pénzügyek rendben tartásáért, az állam vagyonának megmentéséért, természetesen uralkodója érdekeinek szem előtt tartásával. Duschek-per fol. 199—200. 36 Duschek-per fol. 199—200. 31 Kossuth Duschekhez, máj. 24.: Pm, Elnöki 1848:612. sz.; KLÖM XII. 193—194.; Kimutatás a személyzetről, 1848. dec. 5.: OHB 1848:4644. eln. sz.