F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

„hirtelen, teljes és a joggal ellentétes alkotmányváltozás", de olyan helyzet alakulhat ki, amely „minden viszonyt érint és újjá alkot". Ez utóbbi az — vélte a bizottság —, amely „szükségtelen".

47 A nádor szerepéről — ugyancsak régi törvények felemlítésével — a bizottság úgy vélekedett, hogy csak a királynak az országból való távolléte idejére bízassék meg királyi helytartóként az ország igazgatásával. Javasolta a bizottság, hogy az uralkodó jelentse ki, „hogy mivel 'egy teljesen független közigazgatási rendszernek felelős orgánumokkal leendő felállításától nem idegenkedik?', tegyen a nádor néhány általa megjelölt férfiúval egyetértésben az alkalmas egyénekről előterjesztést s a pragmatica sanctióval szentesített kapcsolat külön tekintetbevételével törvényjavaslatot nyújtson be a mondott orgánumok hatásköréről és ezzel együtt a föliratban említett többi reformról is".

48 Roppant fontos, hogy nem esik szó kimondottan minisztériumról, csupán „felelős orgánumokról", amelyek nincsenek a király ellenére. Ez az óvatos fogalmazás azt is lehetővé teszi, hogy minisztérium helyett a magyarok a már említett „felelős" helytartótanácsi tanácsosokat kapják. Az osztrák fél, az uralkodói ház valóságos véleményét a minisztérium követeléséről az államkonferencia március 16-i tanácskozásának jegyzőkönyve tükrözi. A konferencia három szempontot tartott szem előtt: 1) Magyarország korábbi helyzete; 2) a monarchia egyes részeinek a pragmatica sanctio által törvényben rögzített viszonya; 3) a monarchia nem magyar részei számára 1848 márciusában adott alkotmány. A március 15-én bejelentett osztrák minisztériumot az államkonferencia úgy tekintette, mint közös birodalmi szervet, amely az egyes részeket igazgatásával majd még inkább egybefűzi. Ez a szemlélet nagyon veszélyes volt az önálló magyar minisztériumra nézve, és a későbbiek folyamán az osztrák minisztérium számos illetéktelen beavatkozására adott elvi alapot. Az előbb felsorolt szempontok alapján a konferencia tanulmányozta azokat a kérdéseket, amelyek körültekintő előkészítésével a magyar ellenzék adós maradt: milyen államigazgatási területekre terjedne ki a minisztérium hatásköre; megelégszenek-e a magyarok a korábbi kormányszervek hatáskörével vagy igénylik a központosított pénzügyi és hadi igazgatást is, mivel — és ezt Bécsben is tudták jól — ezeknek a közigazgatási területeknek a birtoklása nélkül a parlamentáris kormány nem vállalhatja a felelősséget.

49 Számos tárgyalás, a magyar követek meghallgatása, zárt megbeszélések után a konferencia végül is belement, hogy Magyarország minisztériumot kapjon, de a miniszterelnök kinevezését nem tartották még időszerűnek. A minisztériummal kapcsolatban is hangsúlyozták, hogy a végleges rendezés nyugalmasabb idők 47 Uo. 204. 48 Uo. 22. 49 „...

dièse verantwortlichen Organe lediglich für die innere politische Verwaltung des Königreichs Ungarn, im Bereiche des Wirkungskreises der Statthalterei oder Hoflcanzlei bestellt? oder ob denselben, unter Andern, auch die seither für die gesammte Monarchie zentralisierte K riegs- und Finanzverwaltung, bezüglich die der Armee und dem Staatsschatze aus Ungarn zugcgangcnen Zurlüsse übertragen werden sollen?" Uo. 211—212.