F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

„.. .nálunk a múlt évben megfordult tárgyak mikénti elintézéséért ha feleletre vonna bennünket valaki, tíz közül három-négy biztosan lenne, melynek nyomára nem akadnánk... ha szükséges volt valaha tárgyakat kellő evidentiában tartani, bizonyosan felelős miniszterség alatt szükséges, hogy a feleletre vont egyén rögtön adhasson felvilágosítást.. ,"

171 1848. június l-ig minden osztály valamennyi iratát egy közös sorozatban iktatták a 3613. iktatószámig, s ezeket az irattárban is egy közös sorozatban helyezték el. A beadványokkal kapcsolatos kiadványok nem kaptak külön számot, és nem is szerepelnek külön az iktatókönyvben. Ezeknek a korai iratoknak majdnem mindegyikén megtalálhatók Szemere jellegzetes írásával a ceruzás szignók, néhol utasítások az elintézéshez. 1848. június 1. után a központi iktatás megmaradt, de az iratokat az irattár osztályonként elkülönítve kútfőtételes rendben tartotta. Nem minden osztály használt osztályiktatószámokat a központi számok mellett; az országlati például szabályosan iktatott mind 1848-ban, mind 1849-ben, a közigazgatási csak 1849-ben, de nem rendszeresen. Volt osztályiktatás az 1849-es új osztályokon, a rendőrin, egészségügyin és nemzetőrségin. A Madarász-féle rendőrségnél az irattári rend 1848-ban egyszerű iktatószámos sorrend, 1849-ben kútfőtételes volt. A postai iratok ez időből külön nem maradtak ránk nagy számban. Azt tudjuk, hogy ezeket közösen expediálták és irattározták a rendőri iratokkal. Az ügyvitelben a már említett hiányosságokon kívül az is gyakran előfordult, hogy nem a beérkezés sorrendjében iktattak. Az ügyvitel pontosságáért elsősorban Zoltán államtitkár felelt. Mellette az első hetekben az irattárnok, majd Jakab István tanácsos látta el az irodaigazgatói feladatokat. 1849-ben nem tudunk külön irodaigazgatóról. Az irattárnok felügyelete alatt dolgoztak: alirattárnok, sorjegyzők, lajstromozók, írnokok. Külön iktatótiszti, kiadói besorolás nem volt, hanem a fentiek közül egyeseket bíztak meg ezeknek a feladatoknak az ellátásával. Az irattárnok kezelte a hivatalos iratokkal érkezett pénzösszegeket, amelyekről az alapítványi főpénztárnoknak számolt el; gyűjtötte a névváltoztatáskor befizetett illetéket is.

172 Az irattárba érkezett, elintézett ügyiratokat — kivéve a közös sorozatban levőket — kútfőtételes tárgyi rendben őrizték, így együvé kerültek a hasonló tárgyú iratok. Egy-egy ügy összetartozó iratai azonban a legritkább esetben vannak egy tételben: elszórtan, az ügy fázisai szerint különböző iktató- és tételszámok alatt találhatók meg. A kútfők címe nem minden esetben mondható szerencsésnek. Sok esetben tárgyilag fedik egymást az osztályok kútfőiben található iratok. Előfordul, hogy a kútfő címe semmitmondó, pontatlan; hogy nem egységes a kútfő anyaga, és sok esetben csak egyedi ügyet takar. A Belügyminisztérium osztályai a volt helytartótanácsi épületben voltak elszállásolva, a mai Úri utca 49. szám alatt. Az egyik, a minisztériumok beosztását 171 Uo. 493—15/m. sz. Gondol Dániel: Észrevételek a belügyminiszteri ügykezelést illető formalitásokra. 1849. jún. 21. • 172 1848149-i Mm, Vegyes Bm; Bm, Közig. 1849:2191. sz. jún. 23. (a 27. doboz végén). 17* 259