F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

örökölte a bizottmányi rendőrségtől. A minisztertanács némi huzavona után, május végén a Pénzügyminisztériumra bízta a postai ügyek intézését mind igazgatási, mind pénzügyi vonatkozásban.

160 Tekintettel a Madarász-féle rendőrségről terjesztett rosszindulatú híresztelésekre, amelyek különösen lábra kaptak Madarász távozása után, érdemesnek tartjuk megemlíteni azt a Pénzügyminisztérium által lebonyolított vizsgálatot, amelyet 1849. május 8-án tartottak a rendőri pénztárnál. A pénzügytől folyamatosan, Madarász aláírására átutalt pénzösszegeken kívül bevételük volt az útlevelek, vándorkönyvek kiállításából, különféle büntetéspénzekből. A vizsgálat csak 2 Ft hiányt talált, s annyi megjegyeznivalót, hogy nem volt elég pontos a szegények számára kiadott ingyenes útlevelek jegyzéke.

161 A rendőrség 1849-es feladatairól inkább csak elképzelések állnak rendelkezésre. Szemere ismét kérte tervezet kidolgozását a „középponti osztály", azaz az új országos rendőrség központjának teendői iránt. Elöljáróban megemlíti, hogy a rendőrség feladatai közé fog tartozni: a fővárosi színház, a zálogház, a közlekedési felügyelés; a sajtófigyelés a kötelespéldányok útján; mint ad hoc feladat a hadifoglyok ügyeinek intézése országosan, hasonlóan a honvédelmi bizottmányi rendőrség eljárásához. A külföldre szóló útlevelek csak miniszteri aláírás alatt adhatók ki. A fővárosban, ideiglenes jelleggel, szintén szükségesnek tartotta a miniszter az útlevelek használatát.

162 Sajnos, ennél többet jelenlegi ismereteink szerint nem tudunk a rendőrség központjának működéséről. Nem ismerjük a minisztériumi osztályhoz való viszonyát sem; nem tudjuk, hogy egymás mellett vagy alárendelten, esetleg szoros egységben dolgoztak. A rendőrség hatásköre 1848-hoz képest lényegesen nem változott. Lényeges változást jelentett azonban a fővárosi rendőrség ,,államosítása" és a vidéki rendőri felügyelők kinevezése. A főváros állandó ellenőrzésének volt 1848-as előzménye: akkor a külön minisztériumi alosztály és a városi biztosok rendszerét választották. Szemerének a fővárosi rendőrségre vonatkozó rendelete 1849. június 24-én kelt, hasonlóan a főváros egyesítéséhez,

163 és lényegében csak irányelveket ad; a továbbiak kidolgozására már nem jutott idő. Nem sorolta fel, hogy melyek azok a tárgyak, amelyekben a középponti osztály és melyek azok, amelyekben ezután is a 160 1849. ápr. 17-i kelettel kapott Duschek Kossuthtól megbízást a postaügyek vitelére, de a gyakorlatban nem vette át rögtön. Pm, Pénztári 1849:4651. pü. sz. 5628. k. eln. sz. 1849. májusban a közlekedési minisztérium kebelében említik a postai hivatalnokokat, sőt júniusban, amikor már ténylegesen a pénzügy diszponált felettük, többeknek mint kereskedelmi tisztviselőknek fizet az állampénztár. Lásd: Állampénztár. 161 A vizsgálatot Schneidt főszámtiszt vezette, a belügy részéről Zoltán kijelölte Tormássy tanácsost, a rendőri pénztáros és ellenőr nem volt jelen, helyettük a kiadó mint ideiglenes ellenőr vett részt a vizsgálaton. Pm, Pénztári 1849:5578. pü. sz. 162 Bm, Elnöki 1849:155. sz. jún. 9. és 326. eln. sz.; Szemere min. eln. iratai 1849:28. eln. sz. máj. 16. 163 Közlöny, 1849. jún. 27. A költségek felmérése céljából készültek kimutatások a két város rendörségéről (fizetés, (uházat). A szignó szerint az üggyel Láng tanácsos foglalkozott: ORPO Nem iktatott c/648—166/m. sz. és 647. — ad 166/m. sz.