F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

A Függetlenségi Nyilatkozat új helyzetet teremtett az egész államéletben, olyannyira, hogy új alkotmány készítése vetődött fel. Az alkotmány újjáalkotásáig minden egyéb kodifikáló munkának is le kellett volna állni, ha egyébként is nem szüneteltek volna a harcok miatt. Ha elkészül, ez az új alkotmány sem kerülte volna el az ideiglenességet, hiszen —-jól tudjuk — az egyik alapvető kérdés, az államforma kérdése nyitva maradt. Az alkotmány elkészítésére Csengery Antal, Kemény Zsigmond és Kúthy Lajos kapott megbízást. Utasításuk a közigazgatási reformmunkálatok belügyi tervének lényeges részeire világít rá: „... Különösen sietős az ország felosztása. Előttünk van Erdély, a határszélek, az apró megyék, a kerületek, a városok — mind ez meggátolja az uniformitást. Erre talán hamar rá kerül a sor, és együtt a községi rendezésre... Ha kell, tájékoztatás végett a földterületen (nem papíron), különbféle vidékbeliekből bizottmányt lehetne alakítani, vagy pedig több megyék egyéneitől különböző vidéken, megállapítandó elvek nyomán tervet kérni, mik azért lennének hasznosak, mert tájösmereten alapulnak azon vidékre nézve.. ."

109 Több adat — sajnos — nem ismeretes az új alkotmányi munkálatokról. A tervezett mű „színezetére", tendenciájára következtethetünk abból, hogy Szemere a békepártiak közül válogatta a kodifikátorokat. Kemények valószínűleg legelőször a külföldi alkotmányokat tanulmányozták át, legalábbis erre utal az, hogy egyéb törvényekhez is készen állt náluk a szakvélemény a külföldi anyagból, így például kivonatolták Szemerének a francia, belga alkotmányt a zsidó „jogegyenlítési" és a nemzetiségi törvényhez.

110 Nem valószínű, hogy ennél a munkafázisnál tovább jutottak volna. A közigazgatásra vonatkozó intézkedések között említjük meg a két „ikerfőváros" 1849-es egyesítési tervét. Noha Szemere a korábbi években is foglalkozott a főváros gondjaival,

111 az egyesítés gondolata nem nála merült fel először. Az 1847—1848-as országgyűlésen Pest és Buda egyesítését 1848. április 7-én Házmán Ferenc budai követ — később belügyminisztériumi tisztviselő — sugallotta, amely „a testvériség uralkodó eszméjéből eredett... Ezen egyesülés legüdvesebb befolyást gyakorolna a vélemények kiegyenlítésére, s nagyszerű emléke lenne a közelebbi napoknak." A pesti követ, Károlyi István — a Pesti Hírlap tudósítója szerint — úgy tett, mint aki erről soha nem hallott; kifejezte sajnálkozását, hogy a téma a két város előzetes tárgyalása nélkül került, „elhamarkodottan" az országgyűlés elé. Az országgyűlés a kérelmet a minisztérium elé utasította.

112 109 Bm, Elnöki 1849:163. eln. sz. jún. 10. 110 A zsidó .jogegyenlítési" törvényjavaslat indoklásához K úthy Lajos, Kemény Zsigmond, esetleg Csengery Antal jegyzetei: Bm, Szemere miniszteri 16/m. sz. Az indokolás maga egyébként a debreceni (!) iratok között található: Bm, Debreceni iratok iktatatlanok, 44/m. sz. 111 Szemere 1845. II. kötetének függelékeként jelent meg a korábban is kiadott „Pest jövendőjérül szépitési tekintetben" c. munkája. A külföldi példák alapján elsősorban Pest városrendezését, tisztaságának növelését tűzte ki célul. 1848-ban is első teendői közé tartozott, hogy a rendőrség figyelmét felhívja — többek között — Budapest egészségi és rendészeti viszonyaira. Bm, Alt. iratok Vegyes, iktatatlan, 1848. máj. 17. 112 PH, 1848. ápr. 20. 16 F. Kiss Erzsébet 241