F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény
Mihály. 28 A centralisták azonban fejtegetéseikkel egy általános eszmei térben mozogtak, s nem tudtak gyakorlati tanácsot adni a magyarságnak, hogyan kell hic et nunc megoldani a kérdést. Igen találó volt tehát a doktriner elnevezés. Az önkormányzatot előnyben részesítők vezérelve jól jellemezhető Kossuthnak egy, az emigrációban született kijelentésével: „Akárminő legyen bár a kormányforma, ... a központi hatalomnak mindig municipális intézvények által kell mérsékeltetni, különben centralisatióvá fajul, ami, akármi neve legyen is a kormányformának, nem egyéb, mint vagy rideg vagy álcázott abszolutismus." 29 A forradalom és szabadságharc idején is határozottan megnyilvánult az önkormányzatok oppozíciója a központi kormánnyal szemben, akár miniszterelnökségnek, akár honvédelmi bizottmánynak, akár kormányzóelnökségnek nevezték. Erre majd konkrét eseteket hozunk fel a minisztériumok tárgyalásánál. A centralista és az önkormányzatot védő elvek összecsapása során fel kellett merülni annak is, vajon maradhat-e változatlan szerkezetben — a városokhoz hasonlóan — a megye a felelős kormány mellett, azaz hogyan lehet e kettőt összeegyeztetni. A megyeféltés nemcsak az idegen vagy a mindenkori központi hatalom ellenében nyilvánult meg, hanem osztálytartalma, valamint nemzetiségi vonatkozása is volt. A nemesi megye megtartása a társadalom alsóbb néposztályaival és a más anyanyelvüekkel szemben — ez az indíték is kitetszik az országgyűlési és hírlapi vitákból. Ezért is bírt óriási jelentőséggel a népképviseleti elv érvényesítése a megyei közéletben. A centralisták vagy a megye teljes megszüntetését óhajtották, vagy a régi állapot megőrzését, oly módon korrigálva a szavazati jogot, hogy a községek l-l szavazattal rendelkezhetnek, a nemesség fejenkénti szavazati joga épségben maradván. Féltek a nemzetiségi falvak túlsúlyra jutásától, de ettől Kossuthék is tartottak; többek között ezért is akarták mindenáron fenntartani a megyét. Kossuthék semmiképpen nem akarták általában a megye megszüntetését, és nem akarták a felelős kormány létrejöttének okán sem. A népképviselet behozatalát viszont szükségesnek tartották, vagyis szavazati jog nyújtását a nem nemeseknek is vagyoni kvalifikáció szerint, a nemesség helyzetének változatlanul hagyása mellett. 30 Az 1847—48-as országgyűlés végül konzervatív intézkedést hozott a választói jogról, kompromisszumos megoldást a megyei igazgatásban, mindezt az 1848-as törvényhozásra jellemző ideiglenes jelleggel. Az 1848:V. tc. 1. §-a szerint „politikai jogélvezetet azoktól, kik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni, a jelen országgyűlés hivatásának nem erezhetvén, mindazok, kik a megyékben és szabad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal bírtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak". Ez a nemességet jelenti, azokat a szavazás szempontjából erősen befolyásolható rétegeit is, amelyek messze 28 Horváth Mihály 1868. II. 294. A centralistákkal máig is a legátfogóbban foglalkozott Beksics. 29 Kossuth 1880—1882. II. 181. 30 Kossuth országgyűlési beszéde a megyék népképviseleti alapra helyezéséről 1848. ápr. 2-án. KLÖM XI. 717—719. 2* 19
