F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VII. „Király személye körüli minisztérium". Külügyminisztérium

További ügyek: postaügy, angolok (?) nyugdíjai. 2) Beke Kálmán titkár ügyköre volt: nemességi perek, grófi-bárói címek, kitüntetések, főpapok kinevezése, Rómából eszközlendő diszpenzációk, tanulmányi ügyek. A Vallás- és Közok­tatásügyi és az Igazságügyi Minisztériummal történő levelezés. Főbenjáró vagy örökösödésbeli tárgyak nem tartoztak ide. 3) Markovics László titkár ügyköre: kebelbéli ügyek és mindazok, amelyek azelőtt a kebelbéli személyzetre nézve a kancellária igazgatóját illették; minden országgyűléssel kapcsolatos tárgy; ipari és kereskedelmi ügyek, vásári és egyéb kiváltságok, hamis vagy ellopott bankjegyek kármentesítése. Levelezés a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztéri­ummal. Aláírások hitelesítése. A ///. osztály vezetője Platthy Mihály álladalmi tanácsos volt, aki mellett csak 2 titkár dolgozott. 1) Szegedy Lajos volt a főbenjáró perek, a halál- vagy testi büntetések elengedése ügyeinek az előadója. 2) Szalay Ágoston munkaköre a következőkből állott: mindennemű örökösödési kérdések és bírói ítéletek végre­hajtása iránti ügyek, amelyek akár Magyarországon, akár külföldön teendő intézkedést igényeltek; váltó és egyéb levelek megsemmisítése, csődök, eltűnt vagy lakhelyükre nézve ismeretlen személyek felkerestetése; tanúk hitelesítése. A főbenjáró perekre vonatkozó kegyelmi kérdések és a nemességi perek a minisztériumi tanácsülés elé tartoztak. 30 Az egyes osztályokhoz beosztott személyekről a fentieken kívül nincs tudomá­sunk, így az osztályok tisztviselőinek névsorát nem közölhetjük. A titkárok mellé igen sok fogalmazó, tb. fogalmazó és segédfogalmazó volt beosztva, akiknek szintén határozott ügykörük volt aszerint, hogy melyik titkár mellett dolgoztak. Például Henszlmann Imre afféle sajtófőnök volt; a bécsi parlamenti tárgyalások megfigyelője. 31 A segédhivatalok szokásos hármasa — iktató, kiadó, irat- és levéltár — mellé itt díjazó hivatal is járult, a kancelláriában — ezúttal a minisztériumban — kiadott iratok illetékeinek lerovására. A díjazó hivatal pénzügyi tárgyakban a pénzügymi­niszter rendeletei alá tartozott; az osztrákokkal éppúgy semmi kapcsolatot nem tarthatott fenn, mint a pénzügyi hivatalok általában. 32 A segédhivataloknak külön igazgatójuk és segédigazgatójuk volt; a díjazó hivatalt a díjazó vezette. Nem volt közös irodaigazgató vagy irodaigazgató tanácsos; az államtitkár volt a közvetlen felettesük. A személyzet szinte kivétel nélkül a volt magyar kancellária tisztviselői közül került ki; elvétve akadt más kormányszéktől való, illetve szolgálati múlt nélküli. Az erdélyi kancellária sokáig bizonytalan sorsa meglassította az onnani alkalmazáso­kat; később is inkább Pestre küldték őket. Csupán az erdélyi kancellária 30 A fenti ügykörtagozódás leírása: Fényes E. mm-istatisztika; 1848/49-i Mm, Vegyes Egész mm. d.n. 31 Károlyi 1932. II. 478. 32 Kossuth pénzügyminiszter erélyes rendelete a külügyi díjazó hivatalnak, 1848. jún. 16. Király személye kör. mm, Elnöki 1848:254. eln. sz. (Erről részleteiben a Pénzügyminisztériumnál szólunk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom