F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.

tárgyalások közben irányadónak kellett tekinteni. Az irat hasonlatos azon számos kiáltványhoz, amelyben a kormány 1848—1849 folyamán időről időre elsorolta a magyarság sérelmeit, igazolta az önvédelmi harcot, hangsúlyozva, hogy a törvényes térről az uralkodói ház tért le elsőként, ezzel is indokolva a későbbi trónfosztást.

128 A hadi helyzet rosszabbodása következtében a nemzetgyűlés július 28-i ülésén Szemere bejelentette, hogy a kormány Nagyvárad felé indul tovább. Július 31-én éjjel a közelebbi Arad irányába húzódtak, s a lakosságot már Aradról tájékoztatta augusztus 4-én a minisztérium e lépéséről.

129 A hivatalok távozása menekülésszerüen történt, így sok élelem és fegyver maradt Szegeden. Számos hivatalnok csak 4—5-én hagyta el Szegedet. Kossuth Lajos Nagysándor József debreceni veresége után augusztus 4-én sietve kiegészítést küldött Szemere és Batthyány Kázmér után Görgei táborába, amelynek alapmondanivalója ez volt: nyíltabb beszéd az orosz hatalommal, s a lényeg: „mit mondanak egy orosz fejedelmi házbóli uralkodóhoz az 1848-iki alkotmánnyal? — Emlékeztetés a párisi, bécsi békekötésekre (1814), melyeknél az Autocratia nem mutatkozott szenvedelmes ellenségnek az alkotmányosság irányában".

130 Ezúttal Kossuth is az 1848-as törvényekhez tért vissza, s 1814-es példákba fogódzott a maga buzdítására is; hátha rokonszenvesebb az orosz dinasztia. E vonatkozásban el kell ismernünk Szemere 1853-as megállapításának helyességét: „Als ob die russische Dynastie ihren Völkern je mehr Freiheiten gégében hatte, oder zu gebén geneigt wàre, als die österreichische!"

131 Szemere visszaemlékezései szerint ő és Batthyány — Görgei megegyező véleménye ellenére — nem tették magukévá Kossuth kívánságát a korona felajánlásáról.

132 Az augusztus 6-án újraszövegezett államirat azonban tartalmazta az orosz eredetű uralkodóról szóló elképzelést. Ez az irat viszont nem jutott el az orosz csapatok parancsnokához, Paskievicshez. Üzenete szerint csapatai csak harcolni jöttek Magyarországra, a tárgyalás az osztrák fél ügye.

133 A küldöttek így dolguk végezte nélkül tértek vissza Aradra, ahol 10-én minisztertanácsi ülésen újabb államiratot szövegeztek, határozottabb formába öntve az orosz korona alá térés szándékát: 1 ) kívánna a magyar nemzet egy olyan orosz uralkodói házból való herceget, aki egy új dinasztia alapítója lenne, s garantálná, hogy megtartja a magyar korona országainak alkotmányosan megalapozott állami komplexusát; 2) ha ez nem lehetséges, az európai országok közötti tekintélyével közvetítsen Magyarország harca érdekében az 1848-as 128 KLÖM XV. 801—804. 129 Júl. 28.: Közlöny, 1849. júl. 29.; Beér—Csizmadia 468-469. Júl. 31., aug. 4.: KLÖM XV. 808., 820. 130 KLÖM XV. 821. 131 Szemere 1853. III. Abt. 48—49. 132 (Kossuth) „...uns jene Instructionen gebén wollte, dass wir die ungarische Krone einem kaiserlich-russischen Prinzen antragen möchten, welches Ansinnen wir aber, entschieden es zurückweisend, nicht übernahmen." Uo. 48. 133 KLÖM XV. 839.