F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
szelleműek, az ügy győzelmébe oly teljes bizodalmúak, és sehol sem szerette a kormányzó a minisztereket együtt látni úgy, mint Debrecenben. Május hava volt, melyben az elmék ittasok valának még az áprilisi győzelmektől.. ." 72 A hétfői és csütörtöki rendes minisztertanácsi üléseken kívül, amelyről még a május 2-i ülés határozott, majdnem naponta egybegyűltek a miniszterek. Este 6 órától olykor éjfélig is üléseztek. Kossuth minden nevezetes hadi tudósítás kézhezvétele után egybehívta őket, s általában minden kormányzati kérdést közösen beszéltek meg. 73 Kemény Zsigmond és Duschek emlékezéseikben azt hangsúlyozták, ami Kossuth elsődleges szerepére utalt. Egyes adatok fényében azonban úgy látszik, Kossuthnak nagyon is figyelnie kellett arra, hogy értesül-e minden fontos ügyről, ami tisztéhez tartozik. 74 Az új állampecsétet a nyilatkozat kihirdetése után hamarosan használták. A korona nélküli címer körirata „a magyar álladalom pecsété" volt. 75 A miniszterek fizetése az 1848-asnak megfelelő mértékben május 1-től járt. A kormányzóé április 20-tól, mégpedig évi 200 000 Ft. Ez a nádor évdíjához járt közel. Erre a képviselőházban 1849. május 30-án tett indítványt Palóczy László borsodi képviselő. (Ugyanekkor ugyanő javasolta, hogy a kormányzóhoz méltó szállást keressenek Budapesten.) 76 Kossuth nem kívánt volna magának többet a miniszterelnöki 20000 Ft-nál, de — ahogy Szemerének írta — „nyakamra toltátok a nagy fizetést, s vele a nagy kínt". 77 A magas fizetés elfogadása egyike volt azoknak a vádaknak, amelyekkel Szemere miniszterelnök és mások Kossuthot illették. A pénzügyi vonatkozásokkal kapcsolatban megemlítjük, hogy a minisztériumoknak már májusban hozzá kellett volna kezdeni az 1849. évi második félévi költségvetés elkészítéséhez. Erről azonban nem találtunk adatokat a minisztériumok anyagában. Az új adminisztráció felállítása magával hozta a hivatalnokok válogatását, ezzel kapcsolatban az igazolási eljárás megindítását. Az 1849. május 2-i minisztertanács az egyes miniszterek belátására bízta, hogy igazolási eljárás után, rövid úton 72 Vukovics 192. 73 Uo. 486. 74 Kossuth máj. 24-én kérte a felső- és a képviselőházat, hogy határozatait küldje meg a kormányzói irodába is. Noha ez kötelességük lett volna, Kossuth még magyarázatot is fűzött kéréséhez: egyes miniszterek távolmaradása esetén felvilágosítással szolgálhat vagy intézkedhet, amellett ügyelnie kell a nemzetgyűlés és a kormány intézkedéseinek összhangjára. Kormányzó, Elnöki 1849:7399. k. eln. sz. E levél „párja" az, amit a miniszterelnök intézett a nemzetgyűléshez: kérte, hogy ha a kormányzó távol van, vele közöljék a külföldre szóló utasításokat, katonai jelentéseket, hogy szükség esetén felvilágosítással szolgálhasson. Uo. 1849:7060. k. eln. sz. máj. 16. Ezt a kérdést is külön szabályozni kellett volna a Házban és a minisztériumban. 75 Egy ápr. 25-i iraton pl. már használta a kormányzó: Pm, Pénztári 1849:4736. pü. sz., 6140. k. eln. sz. 76 Uo. 1849:6008. pü. sz. máj. 16. Pm. a főpénztári hóknak. Szemere 20000, a külügyminiszter 16000, a többiek 12000 Ft-ot kaptak. Uo. 1849:7442. pü. sz. jún. 1. Pm, a főpénztári fióknak; Közlöny, 1849. jún. 1. Palóczy indítványának eredetije érdekes módon Duschek perének egyik melléklete. Duschek-per fol. 459* 77 KLÖM XV. 481—482. Kossuth válasza Szemere leveleire, 1849. jún. 7.
