F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.

által a nemzetgyűlés előtt, mint a miniszterek által a kormányzó előtt leteendő esküformát megállapítandónak, mely, a jelen körülmények szerént alig volna többre terjeszthető, mint a nemzet függetlenségi nyilatkozatának minden következményeiben fenntartására, s a nemzetgyűlés törvényei s határozatai iránti engedelmességre."

41 E szavak mintegy megszabták a nemzetgyűlésnek, hogy mit tegyen, de az eskü kérdése korántsem volt egyszerű, s már voltak előzményei. Kubinyi Ferenc képviselő április 20-án a „souverain" nemzetgyűlés számára „morális azaz erkölcsi tekintetbeni biztosítékokról" kívánt gondoskodni, vagyis az uralkodói eskühöz hasonlóan esküvel kívánta kötelezni a kormányt a népfelség megtestesítője, a nemzetgyűlés iránti engedelmességre. A Ház nem bizottmányt küldött ki, hanem őt kérte fel az eskü megszövegezésére.

42 Határozati javaslatát a kormányelnök és a miniszterek által leteendő esküre április 21-én be is mutatta, amelynek szövege a következő volt: „A magyar nemzet a királyi széket függetlenségi nyilatkozatával megürültnek jelentvén ki, s az arra ruházva volt felség-jogok gyakorlatába magát mint a státushatalom egyedüli forrása visszahelyezvén. 1. § A nemzetet képviselő hongyűlés által választott kormányzó elnök, s a maga mellé veendő miniszterek az esküt a nemzetgyűlés színe előtt teszik le. 2. § Az eskü a következő: »Esküszöm az élő istenre, hogy a nemzethez hűséggel, az alkotmány iránt hódolattal, a fennálló törvényekhez engedelmességgel fogok viseltetni; azokat megtartom, s mások által is megtartatom. Isten engem úgy segéljen!«"

43 Kossuth Lajos, aki ekkor még részt vett a Ház ülésein, április 22-én, mielőtt felolvasta volna törvényjavaslatait a hadsereg szaporításáról és a csajkás kerület bekebelezéséről, kifejtette véleményét a képviselőknek a Kubinyi által beterjesztett esküről. Ennek elfogadása esetén — szerinte — az a helyzet állna elő az esküszöveg általános „alkotmány és fennálló törvények" kitételei miatt, hogy forradalmi körülmények között Werbőczy törvényeinek megtartását kérnék számon rajta és a minisztereken. Ily körülmények között pedig a hivatalt nem lehet viselni. „.. .ha előlegesen megkötik az embert, hogy mindig nézze meg a corpus jurist, akkor bizony nem mentjük meg a hazát. Azt hiszem, esküt kell tenni, s ha valaki tesz olyasmit, mi a hazára ártalmas, felelni kell neki, de én a felelősséget tágabb értelemben veszem, s azt tartom, hogy a körülményekre kell figyelmezni."

44 Kubinyi javaslatát április 28-án tárgyalás helyett az osztályokhoz utasították.

45 Ezért foglalkozott tehát május 1-i kormányzói tudósításában Kossuth Lajos az eskü szövegének elvi problémáival is. A szövegre Halász Boldizsár képviselő terjesztett bejavaslatot a május 4-i ülésen, „miután a Kubinyi Ferenc képviselő által már előbb beadott esküforma a mostani körülményekhez úgy sem illik. 41 KLÖM xv. 183. 42 Közlöny, 1849. ápr. 22. 43 Uo. 1849. ápr. 25. 44 Uo. 1849. ápr. 26. 45 Uo. 1849. ápr. 29.