F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
Magyarország, a vele egyesült Erdéllyel és valamennyi hozzátartozó résszel együtt „szabad, önálló és független európai státusnak nyilváníttatik, és ezen egész status területi egység feloszthatatlannak s épsége sérthetetlennek kijelentetik". 4 2) A Habsburg-lotharingiai ház „a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyvert fogása" miatt Magyarország trónjáról letaszíttatik. 3) A magyar nemzet minden más állam irányában, ha saját jogai nem sértetnek, békét és barátságot kíván tartani, „különösen azon népekkel, melyek ezelőtt velünk egy fejedelem alatt állottak, valamint a szomszéd török birodalmi és olasz tartományokkal jó szomszédságot alapítani s folytatni, s a kölcsönös érdekek alapján barátságos kötésekkel szövetkezni elhatározott akarata". A4) indítvány tárgyunk szempontjából különösen fontos, hiszen a trónfosztás egyúttal felvetette az új kormányforma és ezzel az új kormány kérdését is: az új kormányformáról majd a nemzetgyűlés dönt — javasolta Kossuth, s addig is, amíg ez megtörténik, „az országot egyetemes kiterjedésében egy kormányzó elnök fogja a maga mellé veendő miniszterekkel úgy saját magának, mint az általa kinevezendő ministereknek személyes felelőssége és számadási kötelezettsége mellett kormányozni". 5 Ez utóbbi javaslatát Kossuth részletesen megindokolta. Figyelmeztette a Házat, a népet, hogy a kormányforma meghatározása hosszadalmas feladat; tájékozódni kell az országon belül, a többi ország és a „conjunctura" irányában is. Olyan intézmény szükséges, amely megóvja a nemzet szabadságát és függetlenségét. Hangsúlyozta, hogy csakis a nemzetgyűlés határozhat a kormányformáról, aminthogy csakis a nemzetgyűlés ruházhatja fel hatalommal az ország vezető személyiségét. Eszerint az ország törvényhozó hatalmának túlsúlya nagyobb mértéket öltött az 1848-ashoz képest is, hiszen olyan teendőket is ellátott, amelyek addig az uralkodó kizárólagos elintézése alá tartoztak. Kossuth nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy a kormányforma eldöntéséig hivataloskodó kormány felelőssége nagyobb jelentőséget kap azért is, mert nehéz politikai helyzet közepette működik. „Nagyobb körben, nagyobb hatalommal" kell ezután intézkedni, s e kormány nem lehet olyan szerkezetű, „hogy akár folio, akár duodez kiadásban valamely sine curista legyen közötte". Közvetve elismerte, hogy a bizottmány kormánya nem felelt meg egy ilyen felelős kormánynak, de ő személy szerint úgy érzi, hogy a bizottmány mindent megtett, ami egy testületi választmánytól telt, remélve, „hogy nem rontottuk el a nemzet ügyét, hanem segítettünk azon annyit, erejét nevelve, mennyire tehetségünk s a körülmények engedték". 6 Az április 14-i ülés rövid vita után elfogadta Kossuth indítványait, és az április 19-én nyilvánosságra hozott Függetlenségi Nyilatkozatban öntötte formába és bocsátotta az akkori országos közvélemény, Európa és a világ, valamint a 4 KLÖM XIV. 882. 5 Uo. 884. (Kiemelés: F. K. E.) Görgei emlékirataiban következetesen ideiglenes kormánynak nevezi a második minisztériumot. írásában ennek pejoratív színezete van. Lásd pl.: Görgey II. 321. Batthyány Kázmér emlékiratai szerint többen, különösen ő azzal a feltétellel léptek kormányba, hogy békésebb időben választanak majd kormányformát. Tóth Lőrinc II. 62. 6 KLÖM XIV. 883—884.
