F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

III. Az Országos Honvédelmi Bizottmány, 1848. szeptember 21. (október 8.)—1849. április 19.

osztrák minisztérium nem érezte magára nézve kötelezőnek a magyar ez irányú intézkedéseit, hanem mind a fizetések megállapításában, mind a hivatalnokok kiválasztásában szabad kezet biztosított magának.

101 3. A korábban királyi szolgálatban nem állott, a magyar minisztérium által kinevezetteket nem alkalmazták („einfach entlassen"). 4. A magyar minisztérium által nem alkalmazott, volt kormányszéki hivatalnokok nyugdíjazási kérelmét a magyar minisztérium nem intézte a nyugdíjrendszer majdani változtatása miatt. Ezek kérelmét az osztrákok gyorsan el akarták intézni, szintén a pénzügyek kímélése tekintetéből. 5. Az erdélyi kancellária hivatalnokaira ugyanezek a szabályok voltak érvényesek.

102 101 1849. máj. 19-i osztrák minisztertanácsi tanácskozás, Krauss pénzügyminiszter máj. 15-i előterjesztése alapján. Jóváhagyták máj. 28-án. ÖStA MR-Aktén 1849:1559. sz.; ÖStA Finanzmm. 1849:4181. sz. 102 A fenti osztrák minisztertanácsi határozaton kívüli egyéb intézkedések: rendelet az ideiglenes polgári közigazgatás számvevőségnek a fizetések ügyében, 1849. márc. 17. Abszolutizmuskori Itár, Id. polg. közig.. Kebelbéli 1849:1. kfő. 13. tétel. (A szept. 25-i cezúra Windisch-Grátz első pesti napjaiban vonult be a gyakorlatba, lásd erről uo. 1. kfő 14. tételét, Pászthory Károly fizetési ügyét.) Egyéb adatok a tisztviselők elbírálásiról: Abszolutizmuskori Itár, Disciplinar Comité 4. es. 2. sz. (Korizmics), 15. sz. (Jakab), 3. sz. (Paulekovich igazolásai). Lásd még (az októberi cezúráról): Kovács 112.