Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
holott ö darabontként akar szolgálni. A fejedelem meginti Kornist: ha az nem volt ős jobbágya, magát s fejét sem kötötte neki, s ő sem adományozta Kornisnak, ne háborgassa (MTgy 1909: 63). 1614-ben egy rugonfalvi személy folyamodik Bethlenhez: valaki felkérte jobbágyul, s erőszakkal megfogatván, azzá is tette. A fejedelem 1614. május 25-én rendelkezik az illetékes székely főtiszthez, hogy a panaszlót haladéktalanul írassa a zászló alá. s oltalmazza az ellen, aki jobbágyul fogta (TT 1885: 222.) Bethlen István 1621-ben egy sóvágót vesz védelmébe az ellen, aki erővel jobbággyá tette (MVH 159). 802 Egy manumissio érvénytelenítése kerül 1671-ben a kancellária elé — kb. 18 éves előzmények után. 1653 tájt Fodor Balázsné pálfalvi (Udvarhelyszék) birtokos manumittálja egy jobbágyát (rokonai hozzájárulása nélkül). Az azonban azóta se irattá zászló alá magát, más ember földjén él jobbágyként. 1671-ben Fodorné rokonainak egyike a fejedelem elé viszi az ügyet; az az év március 16-án rendelkezik Udvarhelyszék vicetisztjeihez, hogy amennyiben e rokon bebizonyítja igaz vérségét, adják kezére a korábban manumittált személyt (RAKL: Tgy; SzO IV. 309—10). Három hónap múlva Apafi már fenntartások nélkül rendelkezik a székhez: adják e rokon kezéhez a manumittált jobbágyot (SzO IV. 310—1). 803 E rendelkezések általában jobbágyok kiadásáról szólnak. Az is megtörténik azonban, hogy a fejedelem éppen saját túlbuzgó uradalmi tisztjét inti le régen elköltözött jobbágyok visszakövetelése miatt. A fogarasi udvarbíró az 1620-as évek vége felé 40—45—50 éve Szebenbe vagy Szebenszékbe telepedett jobbágyokat is visszakövetelne. Szebcn panaszt tesz, s Bethlen utasítja az udvarbírót: hagyja békén ezeket (Sz: U VI. 355). 804 1 643 tájt a béldi szegénység panaszt emel a fejedelemnél amiatt, hogy Körösi Istvánné erejük felett, rend nélkül szolgáltatja őket, tavasszal és nyáron se hetet, t se napot nem ad nekik saját munkájukra, szántóföldjüket, rétjüket saját számára akarja foglalni, fia karddal kergeti őket. Inkább elbujdosnak, mintsemhogy ezt tűrjék — írják. Rákóczi meg is inti az asszonyt: ne pusztítsa őket, adjon időt nekik saját munkájukra. (Thorma-gy.: 1879. március 15.) 8,15 1564 (Kolozsvár határvitája erdőlési útról szomszédos falvakkal): Kv.S. 1; 1591 (háromszéki falvak erdővitája): SzO V. 150—1; 1594 (Vurpod és Gezés határvitája): Sz: U IV. 1376; 1600 (egy falu Udvarhelyhez foglalt földjének visszaadása): TT 1883: 114; 1612 (Guraräunak szakítsanak határt Keresztényszigetéből): Sz: U VI. 156; 1621 (Felsőbánya és a nagybányai fejedelmi tiszt határvitája): Fb. 70; 1625 (szántó kiszakítása a besenyői vlach jobbágyoknak): V: D IX. 271: 1628—1629 (Jakabfalva és Leses határvitája): KA: Schönberg 14, Sz: U VI. 1695; 1635 (Rakovica és Avrig határvitája, ill. az olconai határ ügye): Sz: U VI. 413. 415: 1636 (vlachok garázdaságainak tárgyalása Fehér és Küküllő megye székén): Sz: U VI. 424; 1639 (Brassó, ill. brassovidéki falvak határvitája Parróval, ill. Fogarasföldével): TT 1892: 706, 709; 1643 (védelem a fületelkieknek az egrestőiekkel közös határokon): KA: Felldorf; 1655 (Prázsmár és Nyén határvitája): BrÁL—Pr et I 675; ugyanez évben Pálos, Dállya s más falvak erdővitája Daróccal: Bruck.-gy. S. 5. No. 282; 1657 (Siberk és Garad határvitája): Sz: U VI. 684. 686: 1658 (Oroszfalu és Kézdivásárhely ügye): SzO VI. 221- 2: 1677 (Lebnek, Siberk és Moha ügye): Sz: U VI. 1290; ugyanez évben Vurpod és Alsógezés vitája: Sz: U. VI. 1291; 1681 (Pálos, ill. Kőhalom és Baca határvitája): Sz: U VI. 1410; az. ebesfalvi uradalom és szomszédai határvitája: Sz: U VI. 1417; az almakeréki jószág, ill. Segesvár-és Medgyesszék egyes falvai határvitája: Sz: U VI. 1429; lényegében ide tartozik a Királyföld és Fehér megye vitája is: Sz: U V. 1433; 1682 (Zoltány és Miklóstelke határvitája): Sz: U VI. 1463; 1685 (Apáca és Bölön viszálya: BrÁL—Schn. III. 230. Süfl Ez esetben nem tartjuk szükségesnek az ily természetű anyag jelzetszerű bemutatását — annál is kevésbé, mert az. a 150 év donatioinak számát véve, nyilvánvalóan nagyon kis törtrésze a kancellária egykori e vonatkozású anyagának. 8l) 7 1665-ben Rhédei Ferenc kér donatiót (Korda Zsigmond számára) vásárolt birtokra. (KJ: M, 1665.április 18.) 1679-ből három ilyen ügy is ismeretes. Kettejükben Teleki Mihály, ill. az és Dolhai György stb., a harmadikban Naláczi kér consensust birtokügylethez: A-gy. 1679. (Teleki és Dolhai stb. kérvénye és I. Apafi Mihály 1679. június 28-i resolutiója, Teleki kérelme és az 1679. július 6-i resolutio, Naláczi kérelme és az 1679. december 2-i resolutio.) 808 1 5 75: V: BI1 I. 349—50. 809 1556: BrÁL— Sehn. II. 161 (Brassótól ne vegyék el Törcsvár uradalmát): 1576 (veres drabantok megvédése javaikban). Külön említsük itt az özvegyek, árvák jogvédelmét. (1575: Sz: U IV. 1069—70; 1622, 1626: RAKL: W-lt.)
